Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Dominkovits Péter: Néma Sándor: A győr–sokoróaljai szőlővidék hegyközségi törvényei 1672–1825. Győr, 1995 / 50–52. o.

a szőlőhegyek igazgatását (gyűlés időpontja, hegybírók, hegymesterek választása, a tisztségek hatáskörei), a gazdálkodás rendjét, a communitasok erkölcsét szabályozó artikulusokat vizsgálja. Már az eddigiekből is kitűnik: a kötet több, mint amit címe jelez. E megállapítást csak alátámasztja a bevezető után, a források elé beillesztett táblázatos adattári rész, amely kiváló forrásanyag mind a megye promontóriumai, mind pedig az egyes szőlőhegyek társadalmi, gazdasági elemzéséhez. A szerző közli az 1696. évi ménfői egyéni birtoknagyságokat megadó szőlőbirtokos-összeírást - véleményem szerint ugyanezen adóösszeírás alkalmával keletkezett a hasonlóan nagy forrásértékű, datálatlan csanaki conscriptio is.

5 Az itt táblázatokba foglalt források döntő többsége a 18. századból, annak is az 1728-1750 közötti időszakából származnak. Különösen nagy forrásértékkel rendelkezik az 1717/1728-as lakóhelyeket megadó extraneus összeírás, a szőlőhegyi lakosság állatállományáról, szántóterületeiről 1730/1731 során készített településsoros összesítés, illetve a birtoknagyságokat társadalmi/jogi rétegenként megadó 1749/1750-es conscriptio. A 4. sz. táblázat 1789., 1840-1848 közötti adatok alapján megadja a szőlőhegyi települések típusait (mezőváros, falu, puszta), a földesurak jegyzékét. A kötet 21 db 1672-1825 közötti, illetve 1 db, a 45 pontból álló nagy- és kisnyúli datálatlan - minden bizonnyal 1821 előtti - hegybéli artikulust közöl, a mai helyesírási normákhoz igazodva. A források közül gyakorlatilag 17 db szőlőhegyi rendtartás; az 1702-es átiratban fennmaradt 1672. évi, Győr privilegizált mezővároshoz tartozó szabadhegyi, illetve az 1757. évi megyei kivételével a többi forrás a földesúr által kiadott rendtartások közé sorolható. Természetesen, itt azt a kiadók közötti különbséget is jelezni kell, hogy a megye, illetve a régió kisebb-nagyobb egyházi és világi uradalmai mellett - pl. a szentmártoni bencés apátság, a gr. Esterházy, gr. Viczay család, a pápóci prépostság - a szemerei nemesi közbirtokosság artikulusai is megtalálhatók.

6 További 5 forrás típusát tekintve telepítőlevél. (Ezek a következők: 1779: a csikvándi földesurak településükre, 1781: a pápai pálos kolostor Pátkára, 1812: a csornai premontrei prépostság Gyarmatra, 1814: a gr. Esterházy család Mórichidára szóló telepítései. E típusba sorolható a gr. Esterházy család 1818. évi [győrisági szerződés megújítása is.) A kistáji határok tekintetében a Győr megyei Sokoróalja területén túlmutató (pl. Börcs, Bőny, Mórichida, Szentiván) forrásanyag értékes információkat ad a szőlőhegyek (hegybéli települések) önkormányzati szervezetéhez, annak adminisztrációjához, a települések jogszokásaihoz, gazdálkodási rendjéhez. A bevezető és az adattár - ahogy jeleztem - messze több a címben szereplő kérdéskörnél, adatolása immárom további, gazdaság- és társadalomtörténeti vizsgálatok irányába mutat. A kötetet egyaránt haszonnal forgatják a település- és társadalomtörténet, a jogszokáskutatás vagy a történeti etnográfia művelői, miképpen a lakóhelyük múltja iránt érdeklődők is. Vitathatatlan a forrásgyűjtemény megjelentetésének aktualitása is. A hegyközségek létrejöttét szabályozó 1994. évi CII. törvény nyomán Sokoróalján is számos „hegybéli önkormányzat" alakult. így a közölt anyag az identitás keresésében is segít. Minthogy Néma Sándor forráspublikációja szervesen épül korábbi kutatásaira,

7 ezért tán nem túlzás e recenzió szerzőjétől, ha leírja: roppant hasznos lenne, ha a szerző Sokoróalja szőlőművelésével kapcsolatos kutatásait a továbbiakban egy tájtörténeti tanulmány (vagy mongráfia) irányába továbbfejlesztené. Kívánjuk, sikerüljön.

8 51