Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Szabó Miklós: Pál-Antal Sándor–Ördögh Imre–Balázs Dénes–Miklós Márton: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada. Marosvásárhely, 1996 / 48–49. o.

Pál-Antal Sándor, Ordögh Imre, Balázs Dénes, Miklós Márton: Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 1996. 356 p. Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros-történész és néhány Csíkmadarason élő értelmiségi, Ördögh Imre, Balázs Dénes és Miklós Márton munkája a kiadvány. Szép kiállítású, tartalmas könyv, mely a szerzők bevallása szerint - a szülőfaluhoz való kötődés, a szülőföld iránti kötelességérzetből született meg. Szokásos ma Erdélyben nemzeti megmaradásunk veszélyeztetettségének körülményei között magyarságunk megvallását, vállalását és megélését a veszély elhárítása egyik eredményes eszközének tekinteni. Nos, a jelen kötettel - úgy véljük, és ezt hangsúlyozzuk - a szerzők sokat tettek e téren. Ebben nem kis érdeme van Pál-Antal Sándornak, akinek egy újabb kezdeményezése jutott jó széllel révbe és partra. Pál-Antal Sándor nem első ízben lép színre, közönség elé tudományos munkával. Ismerjük őt különösen a székelység történeti múltjának szentelt tanulmányairól. Madaras története is immár párjával áll könyvespolcainkon, hiszen először a Backamadaras 600 éve (Marosvásárhely, 1994) kötettel lepett meg, most pedig a Csíkmadaras. Egy felcsíki falu hét évszázada munkával társszerzőként és szerkesztőként. Falutörténeteivel - mások mellett - tulajdonképpen új műfajt teremtett az erdélyi magyar történettudomány területén. Mert valljuk meg, a felgyorsult sürgető körülmények hatása alatt olyan kötetet adott kezünkbe, amely nem tekinthető hagyományos falumonográfiának. E műfajban ugyanis kimunkált elvi követelmények szerint tudósok csoportja összmunkájaként foglalkozik egyik-másik helység földrajzával, növény- és állatvilágával, régészeti emlékeivel, történeti múltjával, lakosságának népi erdetével, helyneveivel, tárgyi néprajzával, népművészetével, művelődésével, a helység uradalmával, ipari és kereskedelmi létesítményével, egyházának, iskolájának történetével, „szellemi nagyjai" életpályájának bemutatásával, vagy éppen közelmúltja és jelene szociográfiai leírásával. Nem! Pál-Antal Sándor és társai nem ilyen munkát készítettek. A helyi szellemi és anyagi lehetőségektől behatároltan írták meg falutörténetüket. Olyan tanulmánygyűjteményről van tehát szó, amely alapvetően alkalmas arra, hogy az olvasó megismerje a csíkmadarasi faluközösség történeti múltját, a múlt tanulságait, üzenetét a mának és jövőnek. A helytörténetírás ilyen műfajára, az erdélyi magyar helységeink ilyen történetére a romániai magyarságnak égetően szüksége van, és lesz, mert ezek azt a tudatot erősítik, hogy - az erdélyi valósághoz hozzátartozóan ezerszáz éve itt élünk, itt hoztunk létre halhatatlan emberi értékeket, és „van mit keressünk a nap alatt" a jövőben is, azaz itt akarunk élni, munkálkodni újabb emberi értékek megteremtésén. Várhattak volna a szerzők, amikor lesz a falumonográfia megírásához szükséges tudósgárda? Vagy amikor az anyagi lehetőségek sem lesznek ilyen 48