Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - KILÁTÓ - Dobos János: A jugoszláv, főképp a szerbiai levéltári segédletek, 1950–1990 / 32–35. o.

jelek és rövidítések áttekintése és magyarázata előz meg a köztársaság nyelvén: itt magyarázatot nyer az egyes levéltárakat bemutató rész teljes szerkezete. Páratlan oldalon jelenik meg a levéltár (vagy fiók) neve és székhelye, ezután a verso oldalon épületének fényképe, ezt rövid összefoglaló követi a levéltár postacímével, telefonszámával, dióhéjba foglalt történetével és szervezeti felépítésével, valamint gyűjtőterülete leírásával, fondjai számával, évkörével, raktárai felsorolásával stb. A levéltári fondok három részre tagolódnak: A) regisztratúra jellegű fondok, B) személyek és családok fondjai és C) gyűjtemények. A regisztratúra jellegű fondok kilenc csoportra oszlanak: 1. közigazgatás és közszolgálatok, 2. igazságszolgáltatás, 3. katonai egységek, intézmények és szervezetek, 4. közoktatásügyi, kulturális és tudományos intézmények, 5. szociális és egészségügyi intézmények, 6. gazdasági és hitelügy, 7. társadalmi-politikai szervezetek, egyesületek és közösségek, 8. egyházi intézmények és szervezetek és 9. egyéb fondok. A személyek és családok fondjai csak e két csoportra oszlanak, a gyűjtemények bontására nem került sor. Minden egyes fondról (gyűjteményről) értelemszerűen hét adat került közlésre: 1. sorszám, 2. cím, 3. a fondképző székhelye, 4. a fondképző létezésének évköre, 5. a fond iratainak (anyagának) évköre, 6. a mennyiség, 7. a rendezettség (segédletekkel való ellátottság). A fond címe a köztársaság nyelvén jelenik meg, de ha a fondképző utolsó címe más nyelven volt hivatalos, ez a cím eredeti nyelven zárójelben szerepel. így megjelennek például a magyar csoport- és fondcímek is, pl.: VARMEGYEK: Bács-Bodrog vármegye stb.; JÁRÁSOK: Bezirks-Amt in Bácsalmás stb. Sőt! A Vajdaság Levéltára minden egyes fondját öt nyelven (szerb mellett magyarul, románul, szlovákul és ruszinul), fordításban megtaláljuk, bár azok hivatalosan csak két, legfeljebb három nyelven szerepeltek (pl. a Bach-korszak fondjai). A többnyelvűség a területi levéltáraknál is jelentkezik, de csupán az ott használatos nyelveken. Mindez főleg az 1918-ig és 1944-ig működött fondképzőknél van így, a későbbi fondok címe elenyésző számban jelentkezik a szerben kívül más nyelven; ezek többnyire nemzetiségi (kisebbségi) egyesületek, pl. Corul vocal román Fehértemplom városában (Béla Crkva). Vajdaság fondjegyzékét átlagban évente követte egy-egy kötet a köztársaságok, Kosovo, illetve a szövetségi szervek levéltárai fondjainak jegyzékével, úgy, hogy az utolsó, a kilencedik kötet is szerencsére megjelent a JSZSZK felbomlása előtt, vagyis a szocialista korszak teljes jugoszláv fondjegyzéke az 1976-1989 közötti évekkel bezárólag megismerhető. A levéltári segédletek második és a kutatók szempontjából kétségtelenül értékesebb fajtáját a levéltári kalauzok képezik. Ezek szövetségi szintű sorozatának megindítására és kiadására is javaslat született az 1962-ben Szarajevóban megtartott szövetségi levéltáros-értekezleten, sőt, Splitben 1964-ben a köztársaságok szerinti kiadás szerkezeti tervezetét is elfogadták. Az egész projektum mégis elsikkadt az államszövetség szintjén a levéltári tagolás nem egyező módszertani alapjai miatt, itt ugyanis hatványozottabban jutottak kijfezésre a köztársaságok eltérő fondtagolási és rendezési elvei. Mivel számomra a Szerb Szocialista Köztársaság és a Vajdaság Autonóm Tartomány kiadványai elérhetők és ismertek, így ezeket fogom ismertetni.

4 A Szerb Szocialista Köztársaságban a levéltári kalauzok elkészítését Vajdaság Levéltára kezdeményezte 1968-ban. A „Tudományos tájékoztató eszközök a vajdasági levéltárak anyagáról" (Naucno-informativna sredstva o arhivskoj gradi u arhivima Vojvodine) című kiadványsorozat negyedik alsorozata képezte az egyes levéltári intézmények általános kalauzait, amely33