Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - MÉRLEG - Sipőcz László: Österreichs Orden. Von Mittelalter bis zur Gegenwart. Graz, 1996 / 51–56. o.

magyar személyiségek kapták a kitüntetést, a birodalom többi nemzetiségét ezzel háttérbe szorítva. A Monarchia külpolitikai érdekeiből adódóan, elsősorban a napóleoni háborúktól kezdve, külföldi személyiségek is megkaphatták a rendet: Oroszország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország uralkodói, ezen uralkodóházak tagjai mondhatták magukat legnagyobb számban a Szent István-Rendet tulajdonosának, ha a kiskereszteseket (lovag) is hozzászámoljuk, akkor viszont a különböző német államok vezetik a listát.

18 A rendi tagság nem volt örökölhető, a kitüntetett az adományozáskor kötelezte magát, hogy halála után az örökösök a kitüntetést, a hozzá tartozó díszruhát, valamint a kiegészítőket a rend kancelláriájának visszaszolgáltatják. Ugyanez vonatkozott arra az esetre is, ha az illető rendtag később egy magasabb osztály részese lett, az alacsonyabb osztály dekorációit köteles volt visszaszolgáltatni. Ezek a visszaszolgáltatott dekorációk, a szükséges javítások után aztán újra kiosztásra kerültek. A szerző hangsúlyozza a rendtagok ikonográfiája kutatásának szükségességét. Egy szisztematikus kutatás sok kérdésre adhatna választ, annál is inkább, mert számos kép (portré, fénykép) található különböző gyűjteményekben, amik hasznos információkkal szolgálhatnának.

19 A rend és tagsága a fennállás alatt ápolta mind a névadó szent király emlékét, mind pedig az alapító királynőét: a közös István-napi ünnepségeket a kapucinusok templomában tartották, valamint nagy számban jelentek meg Mária Terézia szobrának avatásán is a tagok. 1918 után, a Monarchia bukását követően a magyar államvezetés nagy jelentőséget tulajdonított a rendi tradíciók ápolásának, így sikerült is a rendi tulajdont Magyarországra átörökíteni. 1938. augusztus 20-án Horthy felújította a rendet, néhány esetben adományozásra is sor került, de 1944-re elhalt. A tárgyi emlékek nagy része sajnos a II. világháború utolsó szakaszát nem élte túl. Az elmúlt években (1988, illetve 1990) több próbálkozás is volt a Szent István-Rend felélesztésére, ezek azonban eddig nem jártak sikerrel.

20 A történelmi adottságokból adódóan, több monarchia-kori kitüntetést is lehetne idézni a magyar vonatkozásokat illetően - amik a magyar szakembereket elsősorban érintik -, ez azonban meghaladná ennek az írásnak a kereteit. A különböző szerzők tollából származó írások hosszabban-rövidebben, részletekbe menően vagy éppen ellenkezőleg, csak a történelmi vonatkozásokat elemezve taglalják a témát. Mindenesetre az olvasó, aki nem biztos, hogy járatos a falerisztika tudományában, sőt talán nem is gyűjtő nagy segítségére lenne egy elméleti bevezető a rendek, kitüntetések világába, valamint az eligazodást segítő, tematikus - a gyakorlati szempontokat, de főleg a sajátságos terminológiát figyelembe vevő, azt ismertető - bevezetés (mint például Pandula Attila fentebb idézett ismertetője a falerisztikáról). Sajnos mindegyik nagyon hiányzik. Az utolsónak hagyott tanulmány a kitüntetések, rendjelek stb. fémjeleivel foglalkozik, az azokat körülölelő félreértéseket igyekszik tisztázni, és ismertetni mind a jelzés technikáját, mind jelentőségét, mind pedig annak történelmi alakulását. Ez a hasznos kiegészítés azonban a gyűjtőknek vagy más egyéb okból ezzel a történelmi-társadalmi jelenséggel foglalkozóknak ad hasznos támpontokat, nem pedig a történésznek, aki talán ezen a jelenségen keresztül próbálna meg bizonyos társadalmi folyamatokat elemezni, azokat kiegészítve, teljesebbé, szemléletesebbé tenni. A több jó, hasonló kérdéseket is érintő tanulmány közül, Pandula Attila írása kitűnik, mind az általa felvetett kérdések mikéntjével, mind pedig válaszai módszertani alaposságával. Sipőcz László 55