Levéltári Szemle, 47. (1997)
Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - MÉRLEG - Sipőcz László: Österreichs Orden. Von Mittelalter bis zur Gegenwart. Graz, 1996 / 51–56. o.
abszolutizmus korának jellegzetes kísérőjelensége, ami aztán a későbbi nemzeti államok identitásának kialakításában is megőrzi ezt a jelentős szerepét. 5 Ezt a bonyolult, látszólag csak külsőségekben lecsapódó rendszert vizsgálja a történeti segédtudományok sorába tartozó falerisztika, amelynek a megjelölésére azonban a különböző országokban, váltakozó sikerrel, másmás megjelölést használnak. így még Pandula Attilának is problémát okoz a tudományág német Ordenskunde elnevezése, „ami az elnevezéssel ellentétben az egész kitüntetési rendszert vizsgálja." 6 De ugyanígy problémát okoz a könyv címének - Österreichs Orden - magyarosítása is, hiszen az Orden kifejezés jelent (lovag- vagy szerezetes-) rendet, érdemrendet, de tágabb értelemben vett rendjelet, illetve érdemjelet is, sőt érmet és kitüntetést is. A reprezentatív kiállítású könyv az Osztrák Kitüntetéstani Társaság (Österreichische Gesellschaft für Ordenskunde) 1996-ban a Kornberg-kastélyban (Steiermark) megrendezésre került kiállításával - „Dicsőség és hiúság" (Éhre und Eitelkeit) - párhuzamosan jelent meg, annak szinte kísérőjeként. „Az emberi óhaj, kívánság (gyarlóság - innen talán a kiállítás címe?), hogy magunkat mások előtt kitüntetettnek, tiszteltnek, megbecsültnek érezzük, úgy tűnik elemi sajátosság, amit minden időkben respektáltak. Ennek nyomait megtalálhatjuk már a közös régmúltban is, hisz az Óvszövetség már hírt ad hasonló eseményekről" - mondják a kiadók előszavukban. A könyv természetesen nem nyúl vissza az Ótestamentum idejébe, geográfiailag sem távolodik el a hajdanvolt birodalom határaitól, mégis, mind időben, mind pedig térben szerteágazó témát sikerült a könyvben összehozni: az időbeli és térbeli határokat elsősorban a keresztes háborúk során alapított egyházi lovagrendek (illetve ezek osztrák vonatkozásai) tágítják a 11. századtól napjainkig, a Földközi-tengertől pedig a Keleti-tenger partjáig (Máltai Lovagrend, Német Lovagrend, a Szent Sír Lovagjai). 7 Ezeken kívül képet kapunk a különböző kisebb lovagrendekről, amik a késői középkorban, de egészen a reformáció koráig szinte egész Európában megjelentek különböző formában, és vittek érdekes „színfoltot" a sötétnek titulált középkor hétköznapjaiba. A tanulmány 8 , miután több kisebb társaságot mutat be, jó alkalom ezeknek a rendeknek a szervezeti ismertetésére, valamint a különböző válfajok, („udvarivagy házi rendek", „fogadalmi rendek", „lovagi társaságok") definiálására, illetve a rendek és rendtagok akkori társadalomban elfoglalt státuszának érzékeltetésére is. 8 Ezen rendek osztrák vonatkozásait Steeb szerint nehéz exemplárisan kimutatni, hisz a középkori ember - és főleg a lovag mobilitása, valamint a rendek „internacionalizmusa" (Steeb) azt eredményezte, hogy a „későbbi osztrák örökös tartományok" területén adományozott rendjelek mellett számos „külföldi" érdemjel is szerepel. 9 Ezek sorában találunk egy értékes ismertetést a magyar vonatkozású, Zsigmond alapította SárkányRendről. A „societas draconica seu draconistarum" néven is ismert rend jelvényét Steeb egy a 15. század második feléből származó ősnyomtatvány exlibrisének érintőleges heraldikai vizsgálata során mutatja be. 10 Alap közepén található sárkány, „Draconis debellati", „Draconis inversi" vagy „Draconis devicti", a kereszténység győzelmének szimbóluma, annak ellenségei felett. A sárkány a keresztény szimbolika szerint a kígyóval egyenértékű, a gonosz hatalom, az ördög, a csábító, az Isten ellenfelének a jelképe, de megtestesíti a halált, a sötétséget, a pogányságot és az eretnekséget is. A csomóra kötött farkú sárkány - a rend jelképe-, legyőzött sárkány. Luxemburgi Zsigmond, magyar király, későbbi német-római császár, valószínűleg második feleségével, Ciliéi Borbálával kötött házassága alkalmával alapította a rendet. Valószínűleg, mert a pontos dátum körül még viták 52
