Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.

használat és az egész anyag megfelelő helyen való elhelyezése négy válaszban kapott elsőbbséget. Hárman részesítenék előnyben a megfelelő klíma biztosítását és a köttetést, ketten a digitalizálást és a portalanítást. Egy-egy helyen szerepel feladatként a pincében és padláson való tárolás megszüntetése, a takarítás, a fémkapcsok eltávolítása, problémaként említik néhányan a festéklepergést a régi iratokról és a nem megfelelő írószer használatát. A kép rendkívül változatos, és ez azt jelenti, hogy nagyon sok fontos és halaszthatatlannak ítélt teendő van. Általánosságban itt csak azt teszem hozzá, hogy bár a helyi körülmények nem hagyhatók figyelmen kívül, alaposan mérlegelni kell, hogy a befektetéshez képest melyik intézkedés eredményez összességében nagyobb javulást. A „milyen állományvédelmi jellegű intézkedések történek eddig?" kérdésre adott válaszok ugyancsak szóródnak. 19-en restauráltattak, 15-en mikrofilmeztettek, 8-an dobozoltak, 8-an vettek tárolóeszközöket, 5-en fertőtlenítettek, 5-en javították a környezeti körülményeket, hárman említették a köttetést vagy a tárolóanyagok cseréjét, ketten a felújítást, új épületet, értékes anyagoknak különleges elhelyezését. Ezen kívül egyszer-egyszer szerepel a raktárszigetelés, a restaurálóműhely technikai fejlesztése, a raktárak műszeres ellenőrzése, portalanítása, a zsúfoltság csökkentése, megfelelő elhelyezés, tűzbiztos ajtók, a világítás technikai javítása és scanner-beszerzés. A számsor a hagyományos szemléletmódot tükrözi, amin változtatni kellene: azt, hogy első helyen a restauráltatás szerepel, vagyis a helyreállítás nagyobb hangsúlyt kap, mint a megelőzés. A levéltári állomány állapotának értékelése nehezen megoldható feladat, hiszen a teljes felmérés roppant időigényes. A könyvtári állományra több helyen alkalmazott statisztikai módszert - tudomásom szerint - nem sikerült levéltárakban használni a gyűjtemény és a tárolási módok sokfélesége miatt. Ebben a felmérésben csak a levéltári dolgozók tapasztalatán alapuló vélemények megismerésére szorítkoztunk. A válaszok szerint az állomány: 22 helyen poros, 9 helyen részben poros; 29 helyen szakadozott, szennyezett különböző mértéken; 40 helyen láthatók savas károsodás jelei. A 17 igen válaszból átlagosan 50% körüli károsodási mérték adódott, 13-an a részlegesen meghatározást használták; 20 helyen tapasztalták a fény károsító hatását; 26 helyen látható biológiai károsodás; 20 helyen tapasztalták a gondatlan kezelés és szándékos károkozás nyomait; 11 helyen őriznek égett, 5 helyen szilánksérült anyagot. Az egyéb károsodások között elázás, összetapadás, háborús sérülések és szennyeződések (emberi és állati ürülék), elhasználódás, deformálódás szerepel. A könyvek sérülései között leggyakrabban a lapok kihullását, szakadozását és a gerinc vagy tábla leszakadását és a derformálódást említik. A használattól tovább károsodó anyagok kutatását igyekeznek korlátozni, de nincs pénz ezekről kutatási célra másolatot készíteni. Miután a restaurálás általában költségesebb, mint a másolatkészítés, ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy vagy tényleg betartják a kutatás korlátozását, vagy pedig súlyosan, esetleg jóvátehetetlenül tovább károsodnak ezek a dokumentumok. Atárolóeszközök használata területén jó is és rossz is a helyzet. Egyrészt jó, hogy az állománynak jelentős részét dobozokban tárolják (a válaszok alapján 83%-át), azonban rossz, hogy sokan tévesen időállónak vélik a hazai levéltá34