Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: A hazai levéltárak általános állományvédelmi helyzetfelmérésének tapasztalatai / 30–38. o.

amelyeket intézményen belül meg lehet oldani, és vannak olyanok, amelyekhez a fenntartó segítsége és/vagy külső szakmai segítség kell. A problémák nagy része általános, ezért mindenképpen indokolt, hogy országos szinten beszéljünk róluk. A kérdések megvitatásával, közös fellépéssel nagyobb esély van az állományvédelmi helyzet érdemleges javítására a hazai levéltárakban. A kérdések megfogalmazásánál a bántó szándék távol állt tőlem, segíteni akartam. A válaszok realitását nem tudom megítélni, de néha felmerült bennem a gyanú, hogy a valóságos helyzet talán árnyaltabb. Biztos vagyok abban, hogy ha a kitöltő egyes kérdésekre a valóságot tükröző helyett a kívánatos választ adta is meg, saját maga számára a következtetéseket levonva törekszik majd a kívánatos helyzet elérésére. Néhány esetben előre tudtam, hogy a válasz általánosan nemleges lesz, a kérdés feltevése ezért a figyelemfelkeltést célozta. Például, hogy megvizsgáltatták-e, hogy a bútorok bocsátanak-e ki káros anyagokat, vagy hogy kalibrálják-e rendszeresen a légnedvesség mérőket, vagy tesznek-e térkitöltőt a részben üres levéltári dobozokba. A válaszokat látva több esetben kellemesen meglepődtem és örömmel olvastam, hogy egyes levéltárakban fontos lépéseket tettek az állományvédelmi helyzet javítására. Előadásomban a részletes elemzésre nincs idő, ezért a fő megállapításokat fogom ismertetni. Sem pozitív, sem negatív példaként nem nevezek meg levéltárakat, mert a cél az általános tanulságok levonása. Megemlítem még, hogy egyéb közlendőként volt olyan megjegyzés, miszerint kár, hogy a kérdések az általánosság szintjén maradtak, és volt, aki túlságosan magas szintűnek ítélte azokat. 22 levéltár töltötte ki a kérdőívet: 18 megyei, egy városi, egy országos és két szaklevéltár 48 kérdőíve került vissza hozzám, amelyek 72 épületre vonatkozóan tartalmaznak adatokat. A legidősebb épület 350, a legfiatalabb nincs egy éves. Az „átlagéletkor" 96 év. Az épületek felén történtek felújítások, átépítések, néhány helyen több alkalommal is. Ilyen átlagéletkor mellett ez nagyon siralmas tény. Csak az épületek felének műszaki állapotát ellenőrzik rendszeresen és végzik el a szükséges karbantartásokat. További 20%-nál ellenőrzik ugyan, de a karbantartásra egyre kevesebb pénz jut. A számadatok összevetésével kiderül, hogy az épületek 30%-ának állapotát nem ellenőrzik rendszeresen. Ennek következményeit nem kell magyarázni. Az elhanyagolt hibák kijavítása sokkal többe kerül, az állományt váratlan és jóvátehetetlen károsodások fenyegetik, a tárolási körülmények nem biztonságosak. Csak 15 épületről állítják a 72 közül, hogy ablakai és ajtajai jól zárnak, a többiben nem. Ez az energiapazarlás mellett számos állományvédelmi probléma forrása lehet, hogy csak néhányat említsek: porosodás, rovarkár, beázás, rossz klimatikus körülmények stb. A levéltári épületek gyakorlatilag telítettek. A válaszok szerint 17 épületben, azaz egynegyedükben van szabad hely, az is többnyire csak néhány év gyarapodásának befogadására elég. 21 levéltári épületben, közel egyharmadukban van fűtetlen iratraktár, ahol nem ritka a fagypont körüli és az azalatti hőmérséklet, valamint a nagy páratartalom. Az anyag tárolására használt raktárak ajtaját a válaszok felében jelölik tűzbiztosnak. Attól tartok azonban, nem tekinthető tűzbiztosnak a vékony fémajtó, vagy az, amelyik nem zár jól, vagy üvegablak van rajta. A nyugati fogalmak szerint a tűzbiztos ajtó meghatározott ideig (órákig) feltartóztatja a tűz terjedését. Folyamatosan állandó klímáról mindössze négy helyről számoltak be. A klimatikus értékeket 23 helyen mérik, de az adatokat csak kilenc helyen jegyzik föl legalább heti gyakorisággal. Az egyik válaszadó évente egyszer, az év végén 31