Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Szemán Attila: Selmecbánya címerének fejlődése / 11–24. o.

címerpajzs, melynek első előfordulása a már említett 1703-as metszeten látható (25. kép). A körbe komponált címer már az egyesített címerről ismert, négy sarkán nyúlványokkal ellátott barokkos pajzsban helyezkedik el, melynek mezőszíne a kék és vörös variációk után négyzetrácsos vonalkázásával először itt utal a fekete színre. Az ezüst fejű és arany nyelű keresztezett ékből és kalapácsból álló bányászjelvényt és a szimmetrikusan elhelyezett négy arany golyót látjuk csak benne. A bányászkapát és az egyágú csákányt azonban megtalálhatjuk, mintegy külső díszként a pajzs két alsó sarkán lévő nyúlványba tekerve. Az egyesített címer legautentikusabb megjelenítése a városi pecsétnyomón található, így azt ez alapján ismertetem (26. kép).

44 A typarium kör alakú mezőjében - melyet a más helyütt megjelenő címerábrázolások alapján kerek pajzsnak nevezhetünk - láthatjuk a címert. A címeregyesítést úgy hajtották végre, hogy az ismertetett bélabányai címerpajzsot a Selmecbányái címerkép tornya fölé helyezték mint kis pajzsot. Akis pajzs négyzetrácsos vonalkázású, tehát fekete, ellentétben több közlemény leírásával. Itt azonban már a pajzs mindkét oldalán egykarú csákányt találunk. A széles ezüst keretelés nyilván a mázra fém, fémre máz elvet volt hivatott érvényesíteni. Az immár pajzson belül elhelyezkedő gyíkká szelídült sárkányok azonban értelemszerűleg nem a pajzs szélét, hanem a pajzsszerűen lekerekített aljú városfalat fogják karmukkal. Ez a Selmecbányái vár a XVII. század eleji pecsétlőn levőhöz hasonlít leginkább, de a fal pártázata annak magasságában a kaputornyon is körülfut, egyesítve a két korábbi változatot. A torony és fal találkozási pontjába már nincs szerszám helyezve, s a kapu jobboldalán bányászkapa, baloldalán pedig kétágú csákány látható. A szerszámváltoztatás nyilván úgy alakult ki, hogy azok lehetőleg ne ismétlődjenek. így az egyesített pajzson egyedül az egyágú csákányból látható kettő. 1848-ban a forradalmi kormány belügyminisztere engedélyt adott Bélabánya bányavárosnak ismét a különválásra, s így a két bányaváros az 1868-as újraegyesítésig külön címert is használt. A Tagányi

45 és Ströhl

46 által közreadott „régi" (27. kép) és „új" (28. kép) Selmecbányái címer erre az időszakra vonatkozik! Az Faller és Ströhl által 1788-asként leírt összetett címerben a felső bélabányai kis pajzs színe valóban kék, de ez csak később, 1868 és 1960 között volt használatban. A Tagányi által réginek nevezett, csak a Selmecbányái elemeket tartalmazó pajzs viszont 1848 és 1868 között funkcionált. Ebben a pajzsban a torony és a várfal találkozásának szögleteiben már nem egy bányászkapát és egy egykarú csákányt láthatunk, hanem két egykarú csákányt. Ez csak azzal magyarázható, hogy ez a címer már az 1788as összetett címerből lett redukálva, ahol a felső kis pajzs két oldalán egy-egy csákány volt elhelyezve. így szorult ki ebből a címerváltozatból a bányászkapa. Mikor Selmecbánya 1959 után visszatért az 1275-ös pecsétről ismert legrégibb címeréhez, abban a Nóvák által közölt, nem minden ponton hibátlan címert követték (6. kép). Sokáig ennek a rajzát használta a Szlovák Bányászati Múzeum évkönyve, a Zborník Slovenského Bánského Múzea c. kiadvány címlapja is. Dicséretes azonban, hogy a Zborník legutolsó, XVI. kötetének (1993) címlapján már a címer javított, helyes változatát közölték. Ezzel tehát Selmecbánya - más városhoz hasonlóan - a gyökerekhez nyúlt vissza, s eredeti címere, mely a korai magyar heraldika fontos állomását képezi, ismét tündökölhet. 22