Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 4. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: II. rész / 2–10. o.

csatornaépítési, a városépítési, a közlekedési, a világítási és vízvezetéki, az építkezési. Történt még néhány átszervezés 1930-ig, majd az 1934. évi 12. te. értelmében a tanácsi ügyosztályokból polgármesteri ügyosztályok lettek, melyek közül a III., városrendezési és magánépítési, valamint a XIII., a magasépítési kapott döntő szerepet a műszaki munkálatoknál.

44 A

III. ügyosztály feladata volt a városrendezés, a kisajátítás, a magánépítkezések engedélyezése, a XIII. pedig a város saját épületeinek (pl. iskolák, kórházak, uszodák, bérházak, városi lakótelepek) ügyeivel foglalkozott. Mellettük külön ügyosztály (II.) intézte az utak és csatornák, a kereskedelem és közlekedés (V.), a közvilágítás és vízellátás (XII.) műszaki ügyeit.

45 A főváros harmadik műszaki szervezete az 1870-1950 közti időszakban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa volt, melynek létrehozásáról még Pest, Buda, Óbuda egyesítése előtt az 1870. évi 10. törvény döntött. Feladata volt a három város építési, városrendezési tevékenységének összehangolása, 1873 után pedig mint legfőbb építési hatóság tevékenykedett a város közönségét érintő és egyedi építési ügyekben. Nem volt a tanácsnak alárendelve. Tevékenységéhez tartozott az építkezésekre vonatkozó speciális rendelkezések kiadása, a főváros építési szabályrendeletének megalkotása és mindenkori korszerűsítése. Intézkedett az új utcák és terek kijelölésében, azok szintjének meghatározásában, utcaelnevezéseknél, házszámozásoknál, jóváhagyta a Duna-parti építmények terveit, foglalkozott út-, vasút-, csatornaépítési kérdésekkel, a vízvezeték ügyeivel és az utcák világításával. Testülete 18 tagból állt, és ülésein 1873-ig Pest és Buda főmérnökei, majd 1873-tól a fővárosi mérnök, illetve középítési igazgató tanácskozási joggal vettek részt. A 18 rendes tag között is szerepeltek mérnökök, akik közül a jelentős műszaki pályát befutott Reitter Ferencet és Liedemann Emilt említhetjük. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa szabályalkotó tevékenysége során 1870ben - más törvényhatósági városoknál is említett - építési utasítást adott ki, egyelőre ideiglenes jelleggel. Végleges formája 1886-ban készült el, melyet 1894-ben „Építésügyi szabályzat Budapest fő- és székváros területére" címmel ismét átdolgoztak. A város nagy területének megfelelően 1870-ben négy építési övezetet alakítottak ki, melyek számát 1914-ben nyolcra emelték. Az 1930-as években a Fővárosi Közmunkák Tanácsa sokat tett a peremvárosok rendezése és Nagybudapest létrehozása ügyében, amit a maga eszközeivel az 1940. évi megújított építésügyi szabályzat is szolgált. A tanács városrendezési munkája látványos eredményeket hozott. Ekkor épült az Andrássy út, a Nagykörút, az Erzsébet-híd, a Duna-parti szállodasor stb.

46 Az építésüggyel foglalkozó fővárosi szervek tervtárai nagy mennyiségben kerültek Budapest Főváros Levéltára őrizetébe. Az 1873-1950 közti időszakból a következő főbb egységeket említhetjük: a Székesfővárosi Mérnöki Hivatal tervei, tanácsi/polgármesteri tervek, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tervtára, és a Közületi tervtár.

47 A Fővárosi Mérnöki Hivatal tervtárában, mint más városok esetében is, legfontosabbak a magánépítkezésekre vonatkozó dokumentumok. Az építési terveket az engedélyezési eljáráshoz itt is két példányban kellett elkészíteni, melyek közül az egyik a mérnöki hivatal tervtárába került, a másikat az építtető kapta meg. Magánépületeknél a tervezők még ebben az időszakban is az építőmesterek voltak, a hivatal alkalmazottainak, még a kerületieknek is, tiltotta a szolgálati szabályzat a magánmunka vállalását. A csonkán fennmaradt anyagíj