Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - HÍREK - Kiss Péter: Soós Imre (1910–1997) / 76–78. o.

második felében levéltári munkája mellett egy ideig az Egri Tanárképző Főiskola történelem tanszékén tanított mint adjunktus. 1970. március l-jétől kezdődően dr. Brezanóczy Pál egri érsek mellékfoglalkozásban megbízta az Egri Érseki Levéltár vezetésével. A Heves Megyei Levéltárnál 1973. szeptember 5-én szűnt meg a munkaviszonya. Ennek kapcsán jelezte a Főegyházmegyei Hatóság felé, hogy nyugdíjasként tevékenyebben tud részt venni az érseki levéltár anyagának rendezésében és a kutatók kiszolgálásában. Ennek megfelelően hetente kétszer, kedden és csütörtökön 9-től 14 óráig rendszeresen fogadott kutatókat a levéltárban, de ha más időpontra előre bejelentett kutató volt, akkor ugyancsak bement. Innen közel húsz esztendő után 1992. január l-jétől vonult vissza végleg elbúcsúzva a levéltárosi munkától. Örökségül a Heves Megyei Levéltár 1971-ig begyűjtött anyagának, valamint az Egri Főegyházmegyei Levéltárba 1980-ig bekerült iratanyag rendezettségét hagyta. Ez utóbbinak 1957-ben elkészítette és megjelentette a fondjegyzékét is, ami a levéltárat azóta is a ország egyik legjobban rendezett egyházi levéltárává teszi. Nyugállományba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta meg, majd később Szabó Ervin-díjjal is kitüntették. Széles körű kutatói tevékenységet végzett. Ezek témakörei az orvostörténetre, építészettörténetre, a bányászat- és kohászat területére, a művészettörténetre, Sopron és Heves megye, illetve Heves- és Külső Szolnok vármegye helytörténetére, egyháztörténetre, hadtörténetre, oktatástörténetre, intézménytörténetre, és az ismeretterjesztés területére terjednek ki. Munkássága kezdetén Sopron megyei témákat dolgozott fel. Ezek közül kiemelkedik „Az úrbéri birtokrendezések eredményei Sopron megyében" c. tanulmánya, amely első ízben vázolta fel a 18-19. sz.-i irtásföldek kialakulását és szerepét a nagybirtokok szántófóldállományának létrejöttében. Egri munkásságát Heves vármegye levéltára történetének megírásával kezdte. Az egri vár 1552-es ostromáról Szántó Imrével közösen írt munkája a II. világháború után az első volt e témában. A három kötetben megjelent megyei műemléki topográfiához a nem Egerben található iratanyagban való kutatást mások végezték ugyan, a két szerkesztő - Dercsényi Dezső és Voit Pál szerint a három kötethez végzett adatgyűjtési „tevékenység oroszlánrésze azonban az egri levéltárak vezetőjére, Soós Imrére hárult, kinek személyes érdeme az anyag úgyszólván teljes és új szempontokkal gazdagított kiaknázása". E munka legfontosabb és legismertebb eredménye az Eszterházy Károly egri püspök által egyetemi épületnek szánt Líceum tényleges tervezését végző személy - név szerint Jozef Gerl - kilétének bebizonyítása. Korábban ugyanis a barokk Eger történetével sokat foglalkozó és publikáló Szmrecsányi Miklós, a művészettörténész ugyancsak levéltári adatokból kiindulva Felmer Jakabot nevezte meg erre vonatkozólag, akiről a Líceum mellett utcát is neveztek el ennek alapján. Dr. Soós Imre munkássága alapján vált országosan is közismertté a kovácsoltvas művek mesterének, Fazola Henriknek és testvérének Lénárdnak tevékenysége. Ugyancsak Soós Imre dolgozta fel az egri egyetem alapítási törekvésének történetét, bebizonyítva, hogy Eszterházy Károly e tekintetben csak kibővítette és folytatta a püspök elődjének elgondolását, mert az egyetemalapítás gondolata, illetve az egyetem első épületterve Barkóczy nevéhez fűződik. 1973-ban kapott megbízást Heves megyétől a községek 1867-ig terjedő történetének megírására. Ez a könyv hiánypótló alapmunkának bizonyult. Legterjedelmesebb és legátfogóbb önálló kötete azonban Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése c. 1985-ben megjelent munkája, amelynek volumenéhez elég belegondolni abba, hogy 1982-től az északi részekkel együtt mekkora területű volt az egyházmegye. Ezeken kívül számos 77