Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - MÉRLEG - Buza János: Németh Gábor: Nagyszombati testamentumok a XVI–XVII. századból. Bp., 1995. Horváth József: Győri végrendeletek a 17. századból. Győr, 1995 / 49–53. o.

Németh Gábor 125 oldalnyi terjedelemben 90 magyar nyelvű testamentum közlésére vállalkozott. Az első 1542-ben, az utolsó pedig 1690-ben kelt. Gazdag kereskedőktől, az 1547-től fennálló„collegium mercatorum"tagjaitól a házasságba adósságot vivő kézművesig (Hilepront Pál végakarata, 76. sz. testamentum) különböző rendű és rangú végrendelkezők utolsó óhajait tartalmazza gyűjteménye. Alapjául Nagyszombat testamentumos könyve szolgált, amely a jelzett időszakban többségében magyar, latin és német nyelvű végrendeleteket tartalmaz. Németh Gábor nemcsak forrásközlő munkát végzett, hanem az olvasó tájékozódását megkönnyítő bevezetővel is ellátta a testamentumokat. Az első egységben a szabad királyi város polgárságával, a másodikban pedig a testamentumokban tükröződő városi írásbeliség színvonalával ismertet meg. Bevezetőjéből kitűnik, hogy az inkább egyetemi és egyházi centrumként ismert település kiterjedt kommerciális kapcsolatokkal rendelkezett Bécsen át a délnémet, illetve a cseh-morva városokig, ugyanakkor élénk üzleti tevékenységet folytatott debreceni és kecskeméti tőzsérekkel, illetve nagyváradi kalmárokkal. Lakosságának és „áros emereinek" száma a XVII. század első harmadáig gyarapodott, a század második fele azonban már a hanyatlás képét mutatta, ami persze nem csak helyi jelenség volt. Nagyszombat publikált testamentumainak többsége a közvégrendeletek sorába tartozik, a városi magisztrátus megbízottai, illetve céhbeliek vagy a végrendelkező körülményeit kellőképpen ismerő szomszédok előtt foglalták őket írásba, ellátták a városi pecséttel, tulajdonképpen hitelesített oklevelek voltak. A szabad királyi városok polgárait századok óta megillette e jog, amiből persze nem következik szorosan, hogy a végrendeletek megformálása, a végrendelkezés gyakorlata betű szerint egyezett a szabad királyi városokban. A kassai párhuzam szemléletes, s egyúttal bizonyítéka annak, hogy Németh Gábor nemcsak a korábbi szakirodalmat nézte át alaposan, hanem tájékozott a legújabb történeti irodalomban is. A nagyszombati testamentumok tartalmilag hasonló felépítésűek, az adott korban jellemző magas halandóság miatt gyakori a többszörös hagyományozási rend. A tehetős polgárok nemcsak helybeli, hanem extraneus birtokaikról is rendelkeztek, továbbá a nyújtott kölcsönökről, tartozásaikról, készpénzállományukról, arany- és ezüstneműik mellett szépszámú használati tárgyukról, jószágállományukról, tartalékolt gabonájukról, esetenként vetéseikről, boraikról szintén megemlékeztek. Kegyes adományaik ugyancsak sokrétűek, a recenzens számára azonban úgy tűnik, hogy igen ritka a tehetséges, de szegény sorsú ifjak iskoláztatására szánt adomány, ami Kassa módos polgárainak végrendeleteiben szinte visszatérő elem, s kedvezményezettjei között egyazon végrendeleten belül - magyar, német és szlovák ifjak egyaránt előfordultak. A nagyszombati testamentumok közlési módja megfelel a mai követelményeknek, színvonalas a két részből álló bevezető. Csak dicsérni lehet a kiadót azért, hogy angol és német nyelvű összefoglalóval jelentette meg az ízléses kiállítású füzetet, ami sajnálatos módon egyáltalán nem jellemző kiadványainkra jelen esetben azonban kétségtelenül emeli a mű értékét. Bármennyire elégedett is a recenzens, elképzelhetetlen, hogy helyenként ne támadjon hiányérzete. A nagyszombati levéltár - Státny okresny archív - igen gazdag magyar nyelvű forrásokban. Az említett testamentumos könyv mellett hagyatéki leltárakat is őriz, amelyekből nyilván ki lehetett volna egészíteni a jelen formájában is értékes kötetet. Emelte volna a mű használhatóságát a személynevek mutatója, annál is inkább, mert a mértékeket, az igencsak változatos szövetfajtákat és pénznemeket értelmező mutató megkönnyíti az 50