Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - KILÁTÓ - Haraszti Viktor: A Maribori Nemzetközi Levéltártudományi Intézet XII. konferenciája és tapasztalatai / 43–48. o.

8. Rendszeres orvosi vizsgálat, amely évente egyszer minden munkatársnak kötelező, költségeit a levéltár fenntartója állja. Ez főként a légcső és a tüdő vizsgálatára terjed ki, de szorgalmaznak egy általános allergiavizsgálatot is. (Egyes elképzelések szerint ezt minden új belépőnél meg kellene tenni, az esetleg már meglévő érzékenység kiszűrésére.) 9. Cserepes növény a levéltári területen tilos! Kimutathatóan, főként a téli fűtési időszakban a gombák szaporodásának egyik legkiválóbb táptalaja, s így a légtérbe kerülve a levéltári anyagot is beszennyezheti. Ugyanezen okokból nincs egészségügyi intézményekben sem cserepes virág. 10. Étel, ital munkaasztalnál, levéltári anyag közelében nem fogyasztható, csak az arra kijelölt helyeken. Étkezés előtt a kézmosás természetesen kötelező. Az Archivberatungsstelle Rheinland ajánlásai közt hasonló megfogalmazásokat találunk. Nem ajánlják levéltári anyaggal történő munkavégzés ideje alatt a kozmetikumok használatát, mivel ezeken s így a bőrön a gombák előszeretettel tapadnak meg. Amennyiben fertőzött levéltári anyaggal kell dolgozni, az csak a legszükségesebb ideig tartson. Egyik legfontosabb megelőző intézkedés a raktárak klimatikus viszonyainak optimalizálása. A levéltári anyagban előforduló penészgombafajták ugyan átlag 5—40 °C közti hőmérséklet-ingadozást viselnek el, de számukra optimális az átlag 20-30 °C közti különbség. A hazai levéltárakban végzett vizsgálatoknál négy esetben is talált potenciális patogén Aspergillus fumigatus

8 (mely a gombás eredetű tüdőfertőzésekért kiemelkedően felelős) 10-55 °C közt életképes, de igazán jól 37-43 °C-on érzi magát. Az Aspergillus nemzetség többi tagja is a 22,25- 30,35 °C közötti hőmérsékletet kedveli, míg a Penicillium-félék a valamivel alacsonyabb 20- 30 °C körüli hőmérsékleten igazán életképesek. Karl-Ernst Lupprian már idézett tanulmányában a megelőzésre, a helyes raktárklimatizációra helyezi a hangsúlyt. Az általa ismertetett vizsgálatok szerint a nem fertőzött levéltári raktárban 16-17 °C-os hőmérsékleten, 50%os relatív páratartalom mellett, többszöri levegőcserével nem több a levegőben mérhető gombaspórák száma, mint a külső légtérben, vagy akár egy fűtési időszakban a lakószobában. A hőmérsékleti határértéknél fontosabbnak tartja, hogy lehetőség szerint a páratartalom az 50%-ot ne lépje túl, mivel e fölött a gombák szaporodási mutatója a vizsgálatok szerint megugrik. Hazai közlevéltárainkban klimatizált, a fenti értékeket meg nem haladó iratraktár az óbudai, mintegy 50 000 ifm iratanyag befogadására alkalmas új levéltári épületen kívül egyelőre nincs. A levéltári anyaggal kapcsolatba kerülőknek ezért a jövőben is számolniuk kell a fertőzésveszéllyel. Bizonyosan segíthetne valamit a helyzeten a levéltári szakmai szervezetek vagy akár egyes levéltárak által is elkészíthető „egészségvédelmi megelőzési program", amelyhez az ausztriai és németországi ajánlások felhasználhatóak lennének. S bár nem vitás, ez bizonyos anyagi terheket róna a levéltárakra, ill. fenntartóikra, véleményem szerint mindez eltörpülne az elérhető eredmények mellett. Lupprian másik, figyelemre méltó gondolata a megelőzés terén, hogy ne kerülhessenek fertőzött anyagok a véglevéltárak iratraktáraiba. Úgy vélem, ez a hazai levéltárügyben jelenleg megkerülhetetlen probléma, főként a vállalati iratanyagok gyűjtése terén. A csődtörvény [1991. évi IL. tv. 76., ill. 53. § (1) bek. a) pontja] a levéltárak kötelezettségévé teszi a maradandó értékű irattári tételek átvételét, de ez a többnyire csak az évekig elhúzódó felszámolási eljárások végén történik meg, ill. helyhiány miatt egyes területi levéltárak kényszerűségből külső vállalkozók vagy más levéltárak átmeneti irattáraiban-levéltáraiban történő tároláshoz is hozzájárulnak. Mindez nemcsak 46