Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 3. szám - Dóka Klára: Terviratok és tervrajzok a törvényhatóságok levéltáraiban, 1870–1949: I. rész / 3–13. o.

Székesfehérvárott a kettős feladatkörrel megbízott mérnöki hivatal létrehozására 1890 decemberében —1891 januárjában került sor, és már ez szerepel az 1892. évi szervezési szabályrendeletben. A főmérnökből, mérnökből, utászokból és útmesterekből álló szervezetet a főrmérnök irányította, akit - a város tiltakozása ellenére - a főispán nevezett ki. A hivatal kettős alárendeltségben működött, a törvényhatósági bizottság és a polgármester felügyeletével. A főmérnök a „sorompón belüli", belterületi utak ügyeit intézte, tagja és előadója volt a városi tanács középítészeti szakosztályának. A mérnök, a munkamegosztásnak megfelelően, a külterületi utakért volt felelős. A hivatal sokrétű feladatait a vonatkozó szabályzat a következőkben foglalta össze: - a törvényhatósági építkezések terveinek, előméretének, költségvetésének készítése, illetve készíttetése; - a középítkezések műszaki vezetése, illetve ellenőrzése és felülvizsgálata; - utcák, közterek szabályozása járdák építése; - törvényhatósági közutak terveinek, költségvetésének készítése; - műszaki felügyelet a törvényhatósági épületekre, utcákra, hidakra, csatornákra, vízművekre; - a házi kezelésben végzett vagy vállalkozásba adott építkezéseknél építési napló vezetése, elszámolások felülvizsgálata; - a várostérkép nyilvántartása, felügyelet a városi birtokok határaira, a határjelek megújítása; - magánépítkezéseknél a beadott tervek véleményezése, a szabályozási és magassági vonalak kitűzése, az engedélyezett építkezések ellenőrzése, közreműködés a használatbavételi engedélyek megadásánál.

7 A Székesfehérvári Mérnöki Hivatal feladatkörének meghatározásánál jól elhatárolták a városi és az állami teendőket. A másik városban, Szegeden jóval nagyobb volt az összefonódás a külterület nagysága és a tiszai árvízvédelemből adódó feladatok miatt. Itt az átszervezett mérnöki hivatal hat osztályból állt: 1. városrendezési (belterület rendezése, járdamagasság megállapítása, köztérhasználat, belterületi vízjogi engedélyek, iparvágányok, tiszai árvízvédelem, körtöltés); 2. magasépítési (építési szabályok kidolgozása, városi ingatlanok felülvizsgálata, magánépítkezések véleményezése); 3. külterületi (törvényhatósági utak építése és fenntartása, árkok, átereszek, külterületi vízjogi engedélyek és magánépítkezések véleményezése); 4. gépészeti és üzemi (vízvezeték-hálózat, közvilágítás, szennyvízelvezetés, a város kezelésében lévő üzemek [vágóhíd, jéggyár, hűtőház] műszaki vezetése); 5. földmérési (városfelmérés, telekosztás, telekrendezés, parcellázás, városi térképek); 6. műszaki rendészeti (építésrendészeti szabálytalanságok, vízrendőri, útrendőri kihágások).

8 A tervek készítésének módját a törvényhatósági jogú városok az építési szabályrendeletek keretében határozták meg.

9 Általános szabály volt, hogy a rajzokat két példányban kell az engedélyező városi tanácshoz benyújtani. A terv fő részei voltak: - a helyszínrajz, melyen szerepeltek a telekhatárok, a szomszéd házak, az 5