Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - DOKUMENTUM - Varga László: Andropov jelenti: a Szovjetunió budapesti nagykövetének tárgyalásai vezető magyar politikusokkal 1956. április 18. és szeptember 3. között / 9–31. o.

3. Szigorúan titkos Feljegyzés a Rákosi elvtárssal folytatott megbeszélésről 1956. május 6. Saját kérésére találkoztam Rákosi elvtárssal, aki elmondta, hogy a napokban az MDP KV Politikai Bizottsága megvitatta Kovács elvtárs tájékoztatóját

15 a Farkas-ügy vizsgálatáról, amely az általa elkövetett hibákra és visszaélésekre irányult, s amelyek következtében sok becsületes magyar munkás lett alaptalan megtorlás áldozata. Rákosi elvtárs kijelentette, hogy Kovács elvtárs számos olyan tényről számolt be a PB-nek, amelyekről ő, Rákosi, először hall,

16 és lehetséges, hogy Farkasnak bíróság előtt kell felelnie az általa elkövetett visszaélésekért. Kovács elvtárs tájékoztatójának vitája során a PB néhány tagja (Ács, Apró és Mekis) azt javasolta, hogy a rehabilitáció kérdését az MDP KV legközelebbi ülésén tekintsék át, figyelembe véve azokat az új anyagokat, amelyeket a PB külön- bizottsága feltárt. Ezt a javaslatot a PB szótöbbséggel elutasította, mivel a rehabilitáció kérdését a KV plénuma már megvitatta. A PB úgy határozott, hogy a Farkas-ügyet „a lehető leghamarabb" megvizsgálja, még a KV júniusra kitűzött, soron következő ülése előtt, és döntött arról is, hogy tájékoztatják a KV-tagokat az utóbbi időben feltárt új tényekről. Rákosi elvtárs véleménye szerint, ha a Farkas-ügyet vitára bocsátják a Központi Vezetőség ülésén, úgy az elkerülhetetlenül a párton belüli helyzet kiéleződéséhez fog vezetni, és a jobboldali és ellenséges elemek kétségtelenül arra törekszenek majd, hogy a tüzet „Farkasról őrá, Rákosira" irányítsák, és hogy (mint az Cservenkowal is történt) eltávolítsák őt a vezetésből, vagy ha nem, hát súlyosan kompromittálják.

17 Révai és Kádár PB-be való felvétele

18 kapcsán, Rákosi elvtárs ismét kétségeit fejezte ki egy ilyen döntés helyessége kapcsán. Elve az alkalommal én, a kapott utasításoknak megfelelően, kijelentettem, hogy Moszkvában teljes mértékben osztják az ő és más magyar elvtársak aggodalmát is azzal kapcsolatban, hogy Révai és különösen Kádár bevonása a PB-be, nem fogja erősíteni az MDP vezetését, nem fogja növelni tekintélyét.

19 Válaszul Rákosi elvtárs kifejezte meggyőződését arról, hogy a PB-nek „előbb-utóbb foglalkozni kell Révaival és Kádárral". Itt hivatkozott arra a tényre, hogy a X. kongreszszuson, V. I. Lenin kénytelen volt elfogadni azt a javaslatot, amelynek alapján Sljapnyikovot és Medvegyevet felvették a OK(b)P Központi Bizottságába,

20 akiket később el kellett távolítani. Most - tette hozzá Rákosi elvtás - a magyar vezetésre vár, hogy ezt a precedenst megismételje. A különbség az, hogy Lenin valóban kénytelen volt beleegyezni abba, hogy a „munkásellenzék" vezetőit, akik mögött ott állt a munkásság egy része, bevonják a Központi Bizottságba, de Magyarországon a helyzet egészen más. Révait beteg és szeszélyes emberként jellemezve, elmesélte azt az esetet, amikor 1951-ben Révai megjelent nála, és hisztérikus hangnemben követelte felvételét a PB-be. Rákosi elvtárs mellékesen megjegyezte, hogy Révai Szántó Zoltán rokona,

21 aki a legszorosabb kapcsolatban állt Nagy Imrével, és igazából mind a mai napig nem szakított vele. Ugyanakkor - mondta Rákosi elvtárs - Révai kisebb veszélyt jelentene, mint Kádár, aki most „minden elégedetlen zászlaja". Kádár bevonása a PBbe - tette hozzá Rákosi elvtárs - azért is nyugtalanító, mert egyre aktuálisabbá válik a kérdés, hogy kit jelöljenek az MDP KV első titkári posztjára. 15