Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - KILÁTÓ - Körmendy Lajos: A Nemzetközi Levéltári Tanács XIII. kongresszusa, Peking, 1996. szeptember 1–7. / 39–47. o.

A Nemzetközi Levéltári Tanács XIII. kongresszusa (Peking, 1996. szeptember 1-7.) A Nemzetközi Levéltári Tanács (NLT) először tartotta világkongresszusát Európán vagy Észak-Amerikán kívül. Maga a helyszínválasztás is jelezte, hogy a korábbi Európa-, ill. a mostani Amerika-központúság sokáig nem tartható, pontosabban a feltörekvő ázsiai országok előbb-utóbb nagyobb szerepet fognak játszani az NLT életében. A sokak által a jövő század világhatalmának tekintett Kína rengeteg pénzt és energiát áldozott a kongresszus megrendezésére, és szemmel láthatóan egyfajta „ablaknyitásnak" is szánta a rendezvényt. Erre utalt az, hogy a kb. 2600 résztvevő több mint fele hazai levéltáros volt, és a vendéglátók mindent elkövettek, hogy pozitív kép alakuljon ki róluk a külföldiekben. Érezhető volt - bár elismerem, hogy ez szubjektív benyomás - a hazaiak törekvése, hogy a lehető legtöbb szakmai ismeretet eltanulják a fejlett nyugati országoktól: a számítástechnikai kérdésekkel foglalkozó bizottságok nyílt ülésein tűt sem lehetett leejteni, annyi - többnyire kínai - levéltáros vett azokon részt, és a hasonló témakörben rendezett kiállításon is ugyanez volt a helyzet. A kongresszus címe -„Levéltárak a század végén: számvetés és előretekintés" - is mutatta az NLT szándékát, hogy egy összegző kongresszust tartson. A cím képletesen is jelezte, hogy válaszút előtt állnak a levéltárosok. Több értelemben is: a szakmának (levéltártudománynak), a levéltáros közösségnek és magának a Nemzetközi Levéltári Tanácsnak is óriási kihívásokra kell megfelelően válaszolnia. Az 1980-as évek második felében az NLT működésében érezhető feszültségek léptek fel. A párizsi kongresszus (1988) után alakult egy reformbizottság (Ad Hoc Commission for the Evaluation of ICA's Activities), amely megvizsgálta a szervezet működését és javaslatokat tett a változtatásokra. Ezzel párhuzamosan több új munkacsoport alakult konkrét feladatokra (pl. a terminológiai szótár vagy a leírási szabvány kidolgozására). A montreali kongresszus (1992) után folytatódtak a strukturális változtatások, ezúttal főleg irányító testületek szerveződtek (pl. a Programirányító vagy az Európai Koordináló Bizottság). A cél világos volt: rugalmasabbá tenni a szakmai munkát és erősíteni az irányítást. A szervezeti módosításokat hosszú távon ható világos szakmapolitikai változások kényszerítették ki. Érdemes ezeket legalább vázlatosan áttekinteni. Egy a világot átfogó nemzetközi szervezet természetes törekvése a növekedés, a minél több részvevő bevonása a hatósugarába. Az alapítást követően az NLT történetében két nagy terjeszkedési hullám volt. Az egyik a hatvanas években történt, amikor függetlenné vált volt gyarmati (főleg afrikai) államok léptek be tömegesen az NLT-be, amely egyébként aktív szerepet játszott 39