Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Koltai András: Mösch Lukács és a magyar piaristák első levéltárai / 17–30. o.

származnak. Az első közülük a privigyei gimnázium tanulóinak névsora, amelyet Mösch Lukács állított össze retrospektív módon 1689 körül, majd ettől kezdve 1752-ig használták.

34 Ezt 1689-ben minden bizonnyal nem a rektor hanem az iskola prefektusa őrizte. A levéltár következő ismert leltára azonban, amely az 1759. évi status domus részeként készült, már említi: „Catalogi studiosorum, Libri düo, antiquus et novus signati N° XIII."

35 A másik kötet, amelyik nem szerepel a Registrum-ban, a novíciusok saját kezű írásban tett fogadalmait őrzi, de a kötet elejére bemásolt fogadalmi formulák egy része Mösch Lukács keze írása.

36 Ezt a kötetet az 1759. évi status domus is csak mellékesen, jelzet nélkül említi (ha egyáltalán erre a kötetre utal): „Habentur praeterea in Archivo ...Libellus induitionis et professionis Novitorum". Úgy látszik akkor is külön, a pecsétekkel és rendi szabálykönyvekkel együtt őrizték.

37 A magyar piarista commissariatus létrejötte Meglepő ténynek látszik az éves rendi katalógusok azon adata, mely szerint Mösch Lukács (természetesen a latinon kívül) csupán németül tudott,

38 tehát hosszú lengyelországi és magyarországi tartózkodása alatt egyik ország nyelvét sem sajátította el, de ezt a tényt megerősíti, hogy a laikus rendtagok fogadalmának már említett szövegeit valóban csupán németül és olaszul vezette be saját kezűleg a privigyei rendház egyik kötetébe, a többi nyelvet másokra bízta.

39 Egyébiránt azonban Mösch egyáltalán nem volt érdektelen annak az országnak irányában, amelynek lakója lett. „A Magyar Királyság, Európa legvirágzóbb része, amely nem méltatlan ama aranyalmára"- írta a magyar piarista rendházak történetéről írott munkájának kezdetén.

40 Ez is magyarázza azt a szerepet, amelyet Mösch Lukács az önálló magyar provincia létrejöttének érdekében vállalt. Privigyei elöljáróságának idejére ugyanis egyre inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a három magyarországi rendház viszonyai meglehetősen különböznek a lengyel rendtartomány más házaiétól. Emiatt a magyar rendházak separatio-ja a lengyel provinciától és az önálló magyar rendtartomány megteremtése az itt működő piaristák egyik legfőbb törekvésévé vált. A kérdés jelentőségét mutatja, hogy a hasonló cipőben járó - Ausztriával közös rendtartományt alkotó - magyar jezsuiták a XVII. század közepétől több mint egy évszázadon át ismételten és sűrűn kérték generálisuktól egy magyar rendtartomány fölállítását, de kívánságuk mindvégig megvalósítatlan maradt.

41 A magyarországi piaristák önállósági törekvéseiben Mösch Lukácsnak, mint a legrégebbi és legfontosabb rendház vezetőjének, központi szerep jutott. Az 1691. július 17-én tartott privigyei házi gyűlés a tartományi káptalan felé megfogalmazandó kérések és javaslatok közé utolsóként azt is bevette, hogy Magyarországra altartományfőnök (viceprovinciális) neveztessen ki. Az augusztusban tartott lengyel tartományi káptalan sem zárkózott el effajta megoldás elől, válaszában megígérte, hogy „gondoskodtatik afelől, hogy a privigyei házfőnök viceprovinciálissá neveztessék ki."

42 A magyarországi piaristák szándéka részben találkozott a Habsburg Birodalom egyházi vezetőinek, főként Kollonich Lipót esztergomi érseknek elképzeléseivel, aki nem találta szerencsésnek, hogy a magyar piaristák a birodalmon kívüli, lengyelországi elöljáróhoz tartoznak. Ezért - mint erről Mösch Lukács beszámol a rendtartomány történetéről írott munkájában - ugyanekkor, 1691 júliusában, amikor a pápaválasztás alkalmával Kollonich Rómában járt, arra igyekezett rávenni Álexius Armini generálist és a rend vezetőit, hogy a magyar piaristák a lengyeltől a német rendtartományhoz kerüljenek, ahová az ausztriai és csehországi házak tartoznak.

43 22