Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Szabó Miklós: Kétszáz éves az erdélyi jakobinus szervezkedési kísérlet / 11–16. o.

ban. Nb. jobb lett volna e' helyett a dogmatika theológiának compendiumát írnom le s' most hasznát venném (kiemelés tőlem - SZ. M.), vagy a szép görög nyelvet tanulnom, de akkor nevetséget űztem káromra, akkor azt véltem, hogy nincs érdemesebb dolog mint lázadó írásokat olvasni, s pár dogmákat bevenni. O, delicia iuventutis! mea culpa, mea maxima culpa."

34 E szavak csakis a lelkészi pályán működő Kozma Gergelyé lehetnek. Sőt, azokból a kézirat egészében található „lázadó írások"-at olvasó és kiadni szándékozó személyére is következtetni tudunk. A jakobinus kátét tehát Kozma Gergely lefordította magyarra, majd Gedő Józseffel bemásoltatta a kiadásra szánt kéziratba. Tisztázatlan marad, miért említi a káté „írása" évéül 1796-ot. Tévedésből, vagy megtévesztő szándékkal? Vagy már 1796-ban elkezdték összeállítani a kéziratot? Szerintünk azért, hogy ne lehessen a mozgalmat az 1797. március 17-i diák-„csatához" kötni. Gedő József (1778-1855) olyan köznemesi családból származott, amely tőkés ügyletekkel is foglalkozott. 1791-től tanult a kolozsvári unitárius főtanodéban. Saját bevallása szerint 1793-tól Kozma magántanítványa, majd barátja lett. 1833-ban életre szóló barátságukat így jellemezte: „...engemet 15 évű koromban hív tanítványodat a szépre, jóra, igazra a leghívebb szellemmel töltöttél el, a litteraturánkhoz, éltem boldogító angyalához kiolthatatlan gerjedelmet öntvén belém, éltem legszebb óráinak nagyobb részét neked köszönhetem."

35 Kozma tanítványaként ismerkedett meg a francia forradalom eseményeivel és eszméivel. A forradalom iránti lelkesedése miatt diáktársai „citoyen Gedő"nek szólították. Fiatalon és felnőttként gyűjtött könyvtárának katalógusa szerint élete végig szenvedélyesen vásárolta a francia forradalmat és általában a polgári eszméket tárgyazó könyveket.

36 Gyakorlati politikája is ennek megfelelően alakult élete során. A tanulmányunk tárgyát képező jakobinus szervezkedési kísérletben betöltött szerepe idősebb barátja, Kozma Gergely személyén keresztül áttételesen alakult. A kolozsvári jakobinus szervezkedési kísérletre utaló kézirat legfontosabb írása, Martinovics Kátéchisisse-nek lefordítása és lemásolása a magyarországi jakobinus mozgalom erdélyi kisugárzásaként, de annak felgöngyölítése és felszámolása után az önálló erdélyi jakobinus megmozdulás bizonyítékaként értékelhető, mely 1797-ben (esetleg 1796 végétől) bontakozott ki. Résztvevői fiatal diákok és értelmiségiek, a francia forradalom eszméinek hívei. Jakobinusok, de nem a „francia vad szabadság"-ot, hanem az 1795. évi alkotmányra épülő rendet tartották követendőnek. Terveikben, szándékaikban nem esik szó sem a jobbágykérdés, sem a románkérdés megoldásáról, illetve mindkét kérdést - még ha ezt nem is mondják ki nyíltan — az általános szabadságjogoknak rendelték alá. Szervezkedési kísérletük magán viseli a fiatal értelmiségi mozgalmak jellegzetes jegyét: fellobbant, de nem lángolt elég tartósan. A mozgalom vezetői Kozma Gergely és Gedő József - felnőtt, lehiggadt fejjel is vállalták ugyan ifjúkoruk fellobbanását tápláló eszméiket, hiszen aggastyánként mindketten részt vettek az 1848-as forradalomban, de más hőfokon és tartósabb lángolással. A kolozsvári diákok jakobinus szervezkedési kísérletének kétszázadik évfordulóján sem lehetett a mozgalom minden részletét megnyugtatóan tisztázni. Az azonban bizonyos, az általános szabadságjogokon, politikai jogegyenlőségen alapuló demokratikus képviseleti és köztársasági rendet álmodtak a jövő Erdélyének. 15