Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - DOKUMENTUM - Pajkossy Gábor: Deák három levele Wesselényihez, 1837–1838 / 35–45. o.

Más politikai újdonságok (így pl. a Csány László ellen Zala megyében folytatott nyomozás) mellett Deák hosszabban foglalkozott avval, hogy Kossuthnál letartóztatásakor Wesselényi és maga Kossuth ellen felhasználható iratok kerültek az ügyészség kezébe. Hogy az ügyészség milyen fogást csinált, a közvélemény 1837 szeptemberétől kezdve szerezhetett hiteles tudomást. Kossuth (és Wesselényi) ügyvédje, Benyovszky - a második replika beiktatása végett - kikölcsönözte a pertestet, s Kossuth 1837. június 8. és 10. között az ügyészség által felvett s a perbe becsatolt ún. önkéntes vallomásáról számos másolat készült.

10 Egyikét Wesselényi szeptember 18-án avval küldte meg Csapody Pálnak, juttassa el Deákhoz is.

11 Kossuth vallomásáról számos kortárs reflexióját ismerjük, Deákét nem: meglehet, a vallomás szövege nem jutott el hozzá. A Wesselényi perében beiktatott, s 1837. december folyamán megismert felperesi replika szövegéből azonban kiderült számára, hogy Kossuthnál a bárónak legalább egy levelét megtalálták, szóvá azonban csak azt követően tette a dolgot, hogy 1838. január 19. után Kossuth ügyvédjétől további részleteket tudott meg. Nem tudjuk, megtudta-e azt is, hogy Kossuthhoz írott saját leveleit a Fiskus a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztője ellen máris felhasználta (ez Wesselényi perében csak 1838. május elején történik meg), azt valószínűleg legfeljebb sejthette, hogy 1837. májusában a királyi jogügyek akkori igazgatója - levelei alapján - még az őperbe fogását is tervezte. n A Kossuthhoz intézett levelek tartalma nem volt alkotmánysértő, igaz, „midőn a kormány azon ösvényen van, mellyet követ - írta Deák -, könnyű az ártatlan szót is elcsavarni". A barátok körében több, egymást kiegészítő magyarázat született arra, hogy Kossuth miért nem semmisítette meg levelezését. Az egyik szerint azért tartotta meg a Tudósítások levelezőinek jelentéseit, hogy beszámolóinak hitelességét adott esetben igazolhassa. Ez azonban nem magyarázza, miért őrizte meg a magánleveleket is, sőt miért fogott 1837. februárban naplóíráshoz, amelynek nagy részét a Fiskus szintén csatolta a perhez. Kossuth - más öszefüggésben, igaz, már fogsága alatt - avval magyarázta, miért nem tudta „halomra növekedésük miatt alkalmatlanokká vált levelezéseift] kiszitálni", hogy tudta, "minőgazdag kútforrása lehetnek ezek a historicus kezében". Tudjuk azt is, hogy Wesselényi vele is tárgyalt „napjaink történetei feljegyzésének s arra szolgáló adatok gyűjtésének hijányának" a pótlásáról. (Meglehet, Wesselényitől, - bár az elkobzott dokumentumokat - Kossuth mellett - elsősorban őellene használták fel, ezért sem ismerünk bíráló sorokat.) Bajza és Kossuth további elvbarátai olyan körben is bírálták a foglyot, ahová titkosrendőrök is beférkőztek: Deák csak bizalmas barátja előtt nevezte Kossuth eljárását „iszonyú hibának", s tulajdonította azt „gondatlanságnak" vagy „hiúságnak". Deák gondosan ügyelt arra, hogy vele kapcsolatban csak az jusson a hatalom tudomására, ami nincs akarata ellenére. Ettől függetlenül azonban a „hiúság" motívumára utalva újabb lehetséges magyarázatra tapintott rá. Kossuth kiterjedt s valóban mindinkább „halomra növekedő" levelezésével, szűkkörű ellenzéki megbeszélésekről is vezetett naplójával újra és újra dokumentálhatta önmaga előtt, hogy súlya állandóan növekszik az ellenzéken belül. Ez erősítette öntudatát, ami viszont - tehetjük hozzá - hozzásegítette ahhoz, hogy dacoljon a kormányzat részéről rá nehezedő nyomással, majd megállja perét.

13 Deák leveleit modernizált helyesírással közlöm. Elhagytam az aposztrófot; a központozásban, a kis- és nagybetűk használatában, az egybe-, illetve különírásban a mai helyesírási szabályokat követtem; nem jeleztem a néhány (tollhibát követő) törlést; külön jelzés nélkül kitettem a nyilvánvaló figyelmetlenségből lemaradt ékezeteket. Megőriztem ugyanakkor a nyelvállapot Deákra jellemző - a mással- és magánhangzók a maitól eltérő, rövid vagy hosszú használatában megnyilvánuló - jegyeit. A rövidítéseket feloldottam, a kiegészítéseket kurziválással jelöltem. 37