Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - DOKUMENTUM - Pajkossy Gábor: Deák három levele Wesselényihez, 1837–1838 / 35–45. o.

Más politikai újdonságok (így pl. a Csány László ellen Zala megyében folyta­tott nyomozás) mellett Deák hosszabban foglalkozott avval, hogy Kossuthnál letartóztatásakor Wesselényi és maga Kossuth ellen felhasználható iratok kerül­tek az ügyészség kezébe. Hogy az ügyészség milyen fogást csinált, a közvélemény 1837 szeptemberétől kezdve szerezhetett hiteles tudomást. Kossuth (és Wes­selényi) ügyvédje, Benyovszky - a második replika beiktatása végett - kiköl­csönözte a pertestet, s Kossuth 1837. június 8. és 10. között az ügyészség által felvett s a perbe becsatolt ún. önkéntes vallomásáról számos másolat készült. 10 Egyikét Wesselényi szeptember 18-án avval küldte meg Csapody Pálnak, juttas­sa el Deákhoz is. 11 Kossuth vallomásáról számos kortárs reflexióját ismerjük, Deákét nem: meglehet, a vallomás szövege nem jutott el hozzá. A Wesselényi perében beiktatott, s 1837. december folyamán megismert felperesi replika szö­vegéből azonban kiderült számára, hogy Kossuthnál a bárónak legalább egy levelét megtalálták, szóvá azonban csak azt követően tette a dolgot, hogy 1838. január 19. után Kossuth ügyvédjétől további részleteket tudott meg. Nem tudjuk, megtudta-e azt is, hogy Kossuthhoz írott saját leveleit a Fiskus a Tör­vényhatósági Tudósítások szerkesztője ellen máris felhasználta (ez Wesselényi perében csak 1838. május elején történik meg), azt valószínűleg legfeljebb sejt­hette, hogy 1837. májusában a királyi jogügyek akkori igazgatója - levelei alapján - még az őperbe fogását is tervezte. n A Kossuthhoz intézett levelek tartalma nem volt alkotmánysértő, igaz, „midőn a kormány azon ösvényen van, mellyet követ - írta Deák -, könnyű az ártatlan szót is elcsavarni". A barátok körében több, egymást kiegészítő ma­gyarázat született arra, hogy Kossuth miért nem semmisítette meg levelezését. Az egyik szerint azért tartotta meg a Tudósítások levelezőinek jelentéseit, hogy beszámolóinak hitelességét adott esetben igazolhassa. Ez azonban nem magya­rázza, miért őrizte meg a magánleveleket is, sőt miért fogott 1837. februárban naplóíráshoz, amelynek nagy részét a Fiskus szintén csatolta a perhez. Kossuth - más öszefüggésben, igaz, már fogsága alatt - avval magyarázta, miért nem tudta „halomra növekedésük miatt alkalmatlanokká vált levelezéseift] kiszi­tálni", hogy tudta, "minőgazdag kútforrása lehetnek ezek a historicus kezében". Tudjuk azt is, hogy Wesselényi vele is tárgyalt „napjaink történetei feljegyzésének s arra szolgáló adatok gyűjtésének hijányának" a pótlásáról. (Meglehet, Wesselényitől, - bár az elkobzott dokumentumokat - Kossuth mellett - elsősor­ban őellene használták fel, ezért sem ismerünk bíráló sorokat.) Bajza és Kossuth további elvbarátai olyan körben is bírálták a foglyot, ahová titkosrendőrök is beférkőztek: Deák csak bizalmas barátja előtt nevezte Kossuth eljárását „is­zonyú hibának", s tulajdonította azt „gondatlanságnak" vagy „hiúságnak". Deák gondosan ügyelt arra, hogy vele kapcsolatban csak az jusson a hatalom tudomására, ami nincs akarata ellenére. Ettől függetlenül azonban a „hiúság" motívumára utalva újabb lehetséges magyarázatra tapintott rá. Kossuth kiter­jedt s valóban mindinkább „halomra növekedő" levelezésével, szűkkörű ellenzé­ki megbeszélésekről is vezetett naplójával újra és újra dokumentálhatta önma­ga előtt, hogy súlya állandóan növekszik az ellenzéken belül. Ez erősítette öntu­datát, ami viszont - tehetjük hozzá - hozzásegítette ahhoz, hogy dacoljon a ko­rmányzat részéről rá nehezedő nyomással, majd megállja perét. 13 Deák leveleit modernizált helyesírással közlöm. Elhagytam az aposztrófot; a központozásban, a kis- és nagybetűk használatában, az egybe-, illetve kü­lönírásban a mai helyesírási szabályokat követtem; nem jeleztem a néhány (tollhibát követő) törlést; külön jelzés nélkül kitettem a nyilvánvaló figyel­metlenségből lemaradt ékezeteket. Megőriztem ugyanakkor a nyelvállapot De­ákra jellemző - a mással- és magánhangzók a maitól eltérő, rövid vagy hosszú használatában megnyilvánuló - jegyeit. A rövidítéseket feloldottam, a ki­egészítéseket kurziválással jelöltem. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom