Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Magyar László: Egy Tisza menti város évszázadai. Kanizsa monográfiája I. Kanizsa, 1995 / 57–59. o.

Egy Tisza menti város évszázadai Kanizsa monográfiája I. Történeti rész. Az ősidőktől 1848-ig. Fő- és felelős szerkesztő: Papp György Kiadó: Cnesa Oktatási és Művelődési Intézmény. Kanizsa, 1995. 499 p. A vajdasági magyar történetírást a XIX. század második felétől kísérhetjük nyomon. Már korábban is voltak természetesen próbálkozások, de figyelemre méltó eredmények, hiteles források alapján közzétett résztanulmányok és egyéb összegző munkák főképpen a múlt század 80-as, 90-es éveitől látnak napvilágot. Különösen az 1883-ban alakult Bács Vármegyei Történelmi Társulat adott ösztönzést az elmélyültebb kutakodásoknak. Iványi István mint visszaemlékezéseiben említi - volt a „társulat szellemi vezetője". De kiemelhetnénk Dudás Gyula jelentős tevékenységét is, aki - csakúgy, mint Iványi - munkásságával szerzett magának országos hírnevet. Az erősödő polgári megnyilatkozások serkentették a helytörténeti kutatásokat; a Történelmi Társulat évkönyvei nemcsak a nagyobb városok, hanem a kisebb települések sok évszázados múltjáról adnak hírt. Az egykori Bács-Bodrog vármegye lakosságában egy-két évtized alatt olyan új ismeretek tudatosodtak, amelyek még inkább erősítették a szülőföldhöz való ragaszkodást. A későbbi történések, a Monarchia összeomlását követő rendszerváltozások és egyéb körülmények azonban hosszú időre megszakították vagy lényegesen korlátozták a hely- és általában a művelődéstörténeti kutatásokat. Másrészt nemzedékek váltották egymást anélkül, hogy a tanintézmények és a könyvkiadók napvilágot látott termékei megbízható ismeretekkel vértezték volna fel őket a honismeret tárgyköréből. Azt is hozzátesszük, hogy az egykor készült történelmi tárgyú „monográfiák" jelentős hányada szinte teljesen „felújításra", lényeges kiegészítésekre szorul. Ami nem tekinthető rendellenességnek, mint ahogy az sem, hogy a nehéz körülmények közepette is mindig akadtak alkotók, akik maradandó művekkel ajándékozták meg az olvasót. Ide sorolható a Tisza menti Kanizsa 900. évfordulójára kiadott „Kanizsa monográfiája"-nak első vaskos kötete is, amelynek szerzői: Szekeres László, Rokay Péter, Dobos János, Koroknai Ákos és Hegedűs Antal. Mielőtt részletesebben bemutatnánk e csinos köntösben megjelent munkát, elmondjuk, hogy Kanizsán már az 1970-es években megalakult a monográfia szerkesztőbizottsága és elkezdődtek a kutatások. A bizottságnak azonban egyre több gonddal kellett szembenéznie: nemcsak az anyagiak, hanem az ideológiai feszültségek és a gyakori szerzőcserék nehezítették a nagy vállalkozást. A történéseket újra kellett értékelni - olvasható az előszóban -, és a munkát pedig - korábbi feldolgozások hiányában - az alapkutatásoktól kellett elkezdeni. Kanizsa első mongráfiája 1886-ban megjelent ugyan (ÓKanizsa nagyközség történelmi, helyrajzi, gazdasági, népismei és statisztikai ismertetése. írta: Appel Ede. Szabadka, 1886), de az időközben felkutatott 57