Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - MÉRLEG - Ress Imre: Die Archive in Ungarn. Budapest, Szeged, 1996 / 47–50. o.

nemzetközi gyakorlatban a levéltári kalauznak elengedhetetlen és nélkülözhetetlen alkotóeleme a kutatót eligazító bibliográfiai apparátus. Ez tartalmazza egyfelől az önálló levéltári feldolgozásokat, forráskiadványokat, a megjelentkutatási segédleteket, másfelől pedig az intézmény történetére vonatkozó alapvető irodalmat. Kalauzunknak sajnos ezen a téren van a legnagyobb adóssága. Megfelelő előmunkálatok hiányában erősen redukált a benne közölt levéltári irodalom. Ez a szubjektív szempontokat tükröző szelektív bibliográfia nem segíti kellően a levéltári kutatómunkát. A hiányérzetet csak erősíti, hogy a kalauzban a levéltári kiadványokról sok esetben csak mennyiségi adatok, pl. „közel száz repertórium", „tizenhárom kötet forrásközlés" stb. szerepelnek. Mindez jól mutathat egy minisztériumi tervbeszámolóban vagy egy képviselő-testületnek szóló jelentésben, de ezekkel az adatokkal a kutató - különösen ha külföldi - nem tud mit kezdeni. Bosszúságát csak fokozza, hogy sokszor hiányzik a felsorolt forráskiadványok, kutatási segédletek szerzőinek, szerkesztőinek a neve, ami megnehezíti, sőt sokszor lehetetlenné teszi a szóban forgó munkák könyvtári kikeresését. Jelentős információvesztés származik abból is, hogy a kalauzban egyáltalán nem, vagy nem megfelelő helyen tesznek említést a magyar levéltári forrásanyagot átfogóan ismertető kézikönyvekről, tematikus leltárakról. Pedig ezen a téren nemzetközi érdeklődésre számot tartó eredmények vannak. Noha a levéltáros-társadalom tevékeny közreműködésével készült, bár végül nem levéltári intézmény jelentette meg Kosáry Domokos, Bevezetés Magyarország történetének forrásaiba és irodalmába (Budapest, 1970) című könyvét, amelynek a magyarországi levéltárakat bemutató kalauzban mindenképpen szerepelnie kellene, hiszen benne 1848-ig bezárólag a feudális kori levéltári forrásanyag és a levéltári irodalom teljes áttekintése megtalálható. Hiányzik a kalauzból a müncheni Saur-Verlag kiadásában 1991-ben megjelent, Buzási János által szerkesztett angol nyelvű levéltári útmutató is, amely több mint ötszáz oldalon ismerteti a magyarországi levéltárakban az Európán kívüli országok történetére feltárt forrásokat. A tematikus segédletek e nem létező sorozatában lett volna a helye a török kiűzésének európai és hazai forrásait ismertető háromkötetes munkának is. Idetartozna a magyar zsidó levéltári repertórium is, amelyről egy megtévesztő félmondat azt a benyomást kelti, mintha ez a segédlet nem is a magyarországi levéltárakban őrzött zsidó vonatkozású források egészéről tájékoztatna, hanem csupán a Magyar Zsidó Levéltár fondj egy zekét tartalmazná. Azt is csak sajnálhatjuk, hogy az elmúlt évtized egyik legjelentősebb levéltári vállalkozásáról, a 16-17. századi megyegyűlési jegyzőkönyvek regesztáinak kiadásáról nem kapunk átfogó képet. Néhány levéltár közreadja ugyan a megjelent kötetek bibliográfiai adatait, mások csak suta módon utalnak rá, de olyan levéltár is van, amely meg sem említi ezt a fontos kiadványát. A korántsem teljes hiánylista önmagában is indokolja a bevezetőhöz csatlakozó általános eligazító bibliográfia szükségességét. Ezt még feltétlenül ki kellett volna egészíteni a magyar levéltárügy fejlődésével foglalkozó szerzők, mint pl. Balázs Péter, Borsa Iván, Ember Győző, Lakos János stb. idegen nyelven, főként németül megjelent tanulmányainak könyvészeti adataival. Ha a kalauz tartalmazná Kosáry említett munkájának 1968. évi lezárása óta a levéltárak által megjelentetett önálló forráskiadványokat és kutatási segédleteket, valószínűleg sokat forgatott kézikönyv lenne, amelynek használói még a gyarló fordítást is könnyebben megbocsátanák. A fordítás minősége leginkább korunk újsütetű vállalkozóinak „marketing német stílusát" idézi, mely kellő fantáziával megérthető, de sokszor mosolyt fakaszt. Nagy képzelőerőt fog igényelni a német olvasótól, hogy az Obligationen kifejezést levél49