Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - KILÁTÓ - Opauszki István: A Der Archivar 1994-es évfolyama / 43–46. o.

ADer Archivar 1994-es évfolyama A folyóiratban a két német állam egyesülése óta eltelt években az egyik legfontosabb téma a NDK iratanyagának sorsa volt. Úgy tűnik, az 1994-es év volt az elsó', amikor a kérdés veszített jelentó'ségéból, s ezt minden bizonnyal a „normalizálódás" jeleként értékelhetjük. Erre utal az is, hogy a 64. Német Levéltári Kongresszus (1993. szeptember 27-30., Augsburg) fő témája már nem ez a probléma volt, sőt a Német Levéltáros Szövetség leköszönő elnöke, Hermann Rumschöttel elérkezettnek látta az időt, hogy összefoglalást adjon a korszakról.

1 Kongresszusi megnyitó előadásában kifejtett értékelése szerint az egyesüléstől az egységig vezető út ugyan még nem ért véget, de nagyobb részét már megtették. A keleti tartományok közlevéltárait nyugatnémet mintára szervezték át, biztonságba helyezték az állampárt, az állambiztonság, a fontosabb állami szervek, ill. a tömegszervezetek és a nagyvállalatok iratanyagát, megteremtették az új levéltári rendszer törvényi hátterét. Az átmenetet megnehezítette, hogy mindeközben a levéltárak napi feladatai is a többszörösére nőttek. Át kellett hidalni a két levéltári rendszer között lévő technikai különbségeket, meg kellett szabadulni a korszerűtlen gondolkodásimagatartási formáktól és nem utolsósorban néhány alkalmatlan vezetőtől. A kerületi és városi levéltárak munkáját sokszor zavarták pénzügyi nehézségek, melyek létszámleépítésekkel és nemegyszer politikai csatározásokkal jártak. Mindezek ellenére - Rumschöttel szerint - a radikális gazdasági és társadalmi változások jóval kisebb zavarokat okoztak a levéltárak működésében, mint ahogy azt sokan 1990-ben gondolták. A kongresszus fő témája a levéltárak „értékelési feladata" volt. A mintegy 800 résztvevő (köztük 80 szomszédos országbeli meghívott) két plenáris ülésen, majd több albizottságban vitatta meg a kérdést. Ahogy Wilfried Schöntag, a Baden-Württembergi Tartományi Levéltári Igazgatóság elnöke vitaindítójában rámutatott, értékelés alatt itt nem a szó szokásos értelmére - értéket meghatározni - kell gondolni, hanem a levéltárosok tudományos kutatómunkában való részvételére. Előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy a levéltárak ez irányú tevékenysége alátámasztható-e államiközigazgatási szempontból. Schöntag előadása először a tartományi (illetve a szövetségi) levéltári törvényeket hasonlítja össze és arra a következtetésre jut, hogy az egyes törvények között rendkívül nagy különbségek vannak mind tartalmi, mind fogalomhasználati szempontból. Egyes tartományok levéltárai messzemenő törvényi lehetőséget kapnak az általuk őrzött anyag kutatására, különféle publikációkra, míg mások csak szakértői tevékenységre, esetleg fontos forráscsoportok kiadására vállalkozhatnak. A törvények alapján tehát nem dönthető el, hogy a levéltárak tudományos tevékenysége 43