Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - DOKUMENTUM - Gecsényi Lajos: Osztrák diplomaták jelentései a magyar forradalom európai és ázsiai visszhangjáról / 33–42. o.

itteni külügyminisztérium, mivel budapesti követsége néhány év óta nincs betöltve, az itt működő' missziók információira volt utalva, miután a bécsi és prágai iráni követségek jelentései sem érkeztek meg. Míg a magyarországi események, úgy tűnik, Európában az Anglia elleni ellenszenvet erősítették, amely egyiptomi beavatkozása által elleplezte a ma­gyarországi szovjet beavatkozás felháborító mivoltát, addig a világnak ezen a táján a szovjet magatartás Anglia javára szolgált. A hivatalos nyilatkozatok­ban éppúgy, mint az újságok vezércikkeiben a Szovjetunió eljárását rögtön az egyiptomi angol-francia-izraeli agresszió után ítélték el. A magyar szabadságharc fellángolását követó'en a magyar követség azonnal a még Reza Sah 31 idejéből itt maradt magyar emigráció támadásainak céltáblája lett. 0 volt, aki magyar iparosokat és szakmunkásokat hozott az országba. Az emigránsok egyike teljes névvel ellátott levelet küldött a követséghez, amelyben arra szólította fel a funkcionáriusokat, hogy tűnjenek el, ha nem akarják kockáz­tatni, hogy erőszakkal kergessék el őket. A követség előtt tüntetők ellen kihívott rendőrség láthatólag nem fárasztotta magát, mert a rendőrfőnök társaságban úgy nyilatkozott, hogy az itteni dolgok csak a magyarországi események folytatásai, amelyek ellen ő nem tehet semmit. Valószínűleg annak érdekében, hogy a tün­tetőket csillapítsa, a követség bevonta a szovjet csillaggal ellátott táblát és a kereszttel helyettesítette. Az újságok beszámoltak a követség alkalmazottai közötti heves összetűzésekről (az Ankarában működő követen kívül négy diplo­mata van ide beosztva), valamint arról, hogy két tisztviselőt, akik a felkelők oldalára álltak, a többiek az épületben fogságra vetettek. Mivel ezekben a napok­ban egyetlen magyart sem lehetett látni, még a szovjet követség november 7-i fogadásán sem, ezek a kósza hírek, noha a keleti blokk más országainak diplo­matái határozottan cáfolták őket, erős talajra találtak. Az itteni külügymi­nisztérium a kilépett magyar diplomaták kényszerű hazaszállításának meg­akadályozása érdekében azt kérte, hogy minden kiutazóvízumot kérő magyar diplomatával személyes beszélgetésre kerüljön sor. Engem is megkerestek, hogy a magyar diplomatákkal történő személyes beszélgetés nélkül, csupán egy kül­dönc által átadott követségi jegyzékre, ne adjak ki átutazóvízumot. Azt hiszem azonban, hogy ezeket a magyar diplomatákat egyszerűen átcsempészik a szovjet határon vagy egy Kaszpi-tengeri perzsa kikötőben lévő orosz hajóra viszik. Végül úgy tűnik, hogy jelentésre méltó még az éppen most érkezet új indiai nagykövet, Tabji úr vonzódása: bemutatkozó látogatásakor a nagykövet meg­nevezett néhány osztrák és magyar arisztokratát, akikkel ő, aki Oxfordban tanult, abban az időben, vagy európai működése idején barátkozott. Kor­mányának az ENSZ Magyarországot érintő határozatát illetően mutatott magatartásáról azt mondta, hogy megérti a Szovjetunió eljárását, mivel lehetetlen megengedni, hogy a korábbi magyar társadalom Európa valameny­nyi fővárosába szétszóródott képviselői az országban ismét hatalomra kerül­jenek. Ezáltal ugyanazon tarthatatlan szociális állapotok térnének vissza, amelyek a háború előtt fennálltak és amelyekről az indiai diplomata úgy nyi­latkozott, hogy saját tapasztalatából (mint magyar barátainak vendége) ismeri azokat és amelyeket az Iránban uralkodó viszonyokhoz hasonlított. Engedje meg Szövetségi Miniszter Úr teljes elkötelezettségem kifejezését. Dr. Buresch 32 ÖStA AdR BKA/AA Pol. II. Ungarn 3F GZ 511.190-Poll 1956 (791.103) Géppel írt másodlat. 41

Next

/
Oldalképek
Tartalom