Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 4. szám - DOKUMENTUM - Gecsényi Lajos: Osztrák diplomaták jelentései a magyar forradalom európai és ázsiai visszhangjáról / 33–42. o.

A távoli és más kultúrkörhöz tartozó Pakisztán és Irán politikusainak és lakosságának rokonszenvéről eddig jószerével nemigen tudtunk. Miként arról sem, hogy Iránban egy maroknyi magyar mily szenvedéllyel mutatta ki rokonszenvét a távoli haza iránt. A szuezi háború kezdetét követően, ha a kritika erősségében eltérően is, de valamennyi országban heves bírálattal illették Angliát és Franciaországot az Egyiptom elleni támadásért, melyben a nemzetközi figyelem megosztását, a szovjet agresszió jelentőségének kisebbítését látták. Ezzel összefüggésben nem érdektelenek azok a más forrásokban is felbukkanó értékelések, amelyek szerint Magyarországon a forradalmi erők (elsősorban Lengyelországhoz viszonyítva) túl messzire mentek és ezzel elháríthatatlanná tették a szovjet beavatkozást. Bizonyára nem véletlen azonban, hogy ilyen véleményeket az állandó szovjet nyomás alatt álló Finnországból és a saját politikáját magyarázó Franciaországból jelentettek a diplomaták. A szovjet propaganda indiai hatása és befolyása tükröződik vissza India teheráni nagykövetének a magyar arisztokrácia, az emgiráció visszaszivárgásának veszélyéről és lehetőségeiről tett kijelentéseiben. Végül a semleges Ausztria számára nem volt érdektelen, hogy saját politikája: a katonai semlegesség szigorú betartása és a magyar forradalom iránti eszmei, erkölcsi elkötelezettségű szimpátia milyen fogadtatásra talál más országokban, számíthat e támogatásra a szovjet vádak és rágalmak ellen. Ezért is volt fontos a svájci magatartás vagy az olasz rokonszenv. DOKUMENTUMOK 1. 1956. október 25. Helsinki Gödel helsinki ügyvivő jelentése a magyar és lengyel események megítéléséről 30-Pol./56. sz. Szövetségi Miniszter Úr! A finn közvélemény a kellő érdeklődéssel követi a lengyelországi és a magyarországi eseményeket. Kevésbé visszafogottak az állásfoglalásokkal, mint máskor, annak ellenére, hogy az események még folyamatban vannak. A külügyminisztérium számomra jól ismert tisztviselőinek és más személyiségeknek a bizalmas kijelentéseiből körvonalaiban kivehető a két csatlós államban kialakult helyzet finn megítélése. A meglehetősen egybehangzó vélemény szerint, a fejlődés Lengyelországban lényegesen kevésbé spontán volt, mint Magyarországon. Lengyelországban a moszkvai vonaltól való eltérést már hosszú ideje teljes nyíltsággal tárgyalták. A csendes - majdnem szervezettnek mondható - előkészítés ennélfogva Moszkvára különös benyomást tett, ezért történt Hruscsov úr meglepő látogatása.

1 Az események Magyarországon hevességük és ösztönösségük következtében egyfelől megrázóan hatásosak, másfelől azonban taktikailag kevésbé ügyesek voltak, amennyire ez egyáltalán megítélhető. Mindenesetre itt úgy vélekednek, hogy a kormányintézkedések élessége, különösen a szovjet csapatok bevetése, a forradalmárok másfajta taktikája esetén esetleg elkerülhető lett volna, anélkül, hogy ezzel a felkelés végső eredményét veszélyeztették volna. 34