Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

hogy Dióssy Tamás szenátor segítette munkájában. Emiatt vált szükségessé e tisztség feladatkörének módosítása. A választott közönség jelentősen csökkentette a váltságkassza perceptorának munkáját azzal, hogy a váltságcédulák kidolgozását, valamint a még teljességgel össze nem állított városi activum-passivum adósság kimutatását a perceptorok munkáját eddig ellenőrző számvevőre bízta. Mint ahogy a jövedelemkezelő bírák közvetlen irányítására és ellenőrzésére a XIX. század elejétől inspectorokat választott a communitas, úgy a pénzügyeket kezelőket is igyekeztek közvetlenül erre a feladatra kirendelt hozzáértőkkel: 1790-től négy számvevővel, majd az 1820-as években számvevői deputatióval felügyeltetni. A számadások felülvizsgálatán kívül az ő feladatuk volt a város aktuális állapotának ismerete, a közönség tájékoztatása is.

45 A számvevői deputatiót a fiskális, a vicehadnagy és a számvevők alkották. A perceptori számadás vizsgálatát csak akkor lehetett lefolytatni, ha mindannyian jelen voltak.

46 1831-ben azonban a választott közönség úgy látta jónak, hogy a számvevői hivatalra „...egy különös individuumnak választása és tartása szükségesnek lenni találtatván..."

47 A feladatra Martinyi Sámuelt kérték fel, aki mint nyíregyházi javakkal nem bíró, a váltságkassza perceptora nem lehetett. Munkája során ellenőrzést gyakorolt a két perceptor és az alájuk tartozó tisztségviselők, valamint a városgazdák felett. Munkájáért évi 120 ezüstforint sallárium illette meg. 1833-ban, mikor Martinyi Sámuel elköltözött Nyíregyházáról, a számvevői feladatokat - a perceptornak visszaadott váltságcédula kidolgozásának kivételével - a fiscalisra bízta a közönség. Az írásbeliség és a jog képviselői Nyíregyháza újratelepülés utáni község-, majd városgazdálkodásában jelentős szerepe volt az írásbeliséggel összefüggő feladatokat végző nótáriusnak, jegyzőnek, aki a jegyzőkönyvek vezetésén túl részt vett az adószedésben, a bíráskodás formai követelményeinek teljesítésében, a gazdálkodás szervezésében (földek kiosztásában, a számadások elkészítésében stb.).,Az újratelepült Nyíregyháza első jegyzője nemes Reguly Sándor volt. Ót Dióssy György, Tainell János követte, amíg 1780-ban meg nem érkezett Miskolczy Mátyás, aki majd egy fél évszázadon keresztül intézte a város írásbeli ügyeit. 1827-ben 48 évi hivatalviseléséért és jó munkájáért Nyíregyháza elöljárósága holta napjáig biztosított számára 100 Rft-ot, ill. korábbi járandóságát: hat köböl gabonát, három köböl búzát, két véka kását, két öl tűzifát is meghagyta.

48 A nótáriust illető sallárium az 1790-es évekig 80 Rft volt. Ezt 1793-ban 100, 1803-ban 300 forintra emelték. 1836-ban fizetése 500 Vft lett. Ezen kívül megillette még egy sertés, egy öl fa, egy szekér széna és 60 icce bor. Kisebb összegeket kapott pl. tanúesketésért (1 peták), alperes citálásért (8 poltura), végrendelet és úriszék elé terjesztendő irat készítéséért (l-l forint). Nyíregyházának az első örökváltságot követően lett szüksége törvénytudó fiscalisra, mikor mint birtokos, szabadon rendelkezhetett javai felett. Erre a feladatra a Dessewffyek volt fiscalisát, bedői Markos Mihályt kérték fel. Amásodik örökváltságot követően őt draskóczi Draskóczy János váltotta fel, majd 1836-ban a számvevői feladatok egy részével is bővülő feladatkört a város kérésére Jármy Menyhért látta el. Afiscalis feladata az 1830-as években a város jussainak védelme mellett a számadási kötelezettséggel tartozó városi hivatalok ellenőrzése lett. Az elöljáróságban (a nótárius és ekkor már a számvevő mellett) a szakszerűséget 15