Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

„1818. esztendőbeli januárius 19. napján ezen Nyíregyháza városának előkelőbb lakosai összegyűlvén, ezen városnak organizációján egy nevezetes változást tettek volna..."

34 Egyrészt megszüntették a városi konyhát, másrészt a városbírói hivatal leterhelésének csökkentésére új hatáskörrel ruházták fel a már korábban is működött comissariusi hivatalt. A jegyzőkönyv bejegyzése szerint ugyanis a város már 1790. január l-jén contractust kötött nemzetes Bulovszky Józseffel, felvéve őt comissariusnak 20 Vft-ért és a városházán biztosított ellátásért.

35 1791-ben a comissarius Benkő István lett, és fő feladata az élet beszedése volt. Az új hatáskört az 1818-as városi határozat körvonalazta: a comissarius egyik fő feladatává a városgazda által jelentett gazdasági tevékenységek feljegyzését tette. Pontos és részletes lajstromot kellett vezetnie továbbá a külső és belső forspontokról, az őrlésről, a vízhordásról, a katonaság számára történő szállításokról. Ügyelni tartozott arra is, hogy ez utóbbira nyáron azok menjenek, akik csak marhával bírtak, földdel nem.

36 A város elöljárói által kinevezett, a városi kerthez közel lakó 24 gazda közül is a comissarius döntése alapján szólította fel a városi hajdú a széna-, szalmaszállításra kijelölt hat főt. A comissariusnak kellett gondoskodni a meg nem jelentek pótlásáról is. Ezeken kívül quietentia mellett a várostól porcióban keze alá adott szénát és zabot kiutalta a katonaságnak, az úton lévő urasági és vármegyei tiszteknek, a tizedeseknek és a város cúglovainak. Idegeneknek, több napra induló városi kocsisoknak azonban nagyobb mennyiséget csak a város bírájának írásbeli utasítására adhatott ki. Neki kellett felügyeletet gyakorolni a kapott porciót és a naponta megtett utat adminisztrálni köteles kocsisok felett is. A messze útról hazatért lovaknak a dupla porciót a városgazda mérte ki, de bírói engedély alapján a comissarius feladata volt annak kiadása. A kvártélymesterrel együtt a katonatisztek és az ispotály számára átadandó edényekről és ágybelikről, a városgazdával pedig a quietantia mellett konvencióba kiadott, ül. a feleslegben maradt és értékesített városi javakról vezetett jegyzőkönyvet. Továbbá felügyelte és adminisztrálta a levélhordást, a vármegye számára dolgozó ácsok, kőművesek munkáját, ül. az ácsmunkára 12 napszámot adó városi molnárokat. A bíró tehermentesítése volt a cél akkor, mikor a comissarius feladatává tették a katonaság adódó problémáinak megoldását, a kisebb civódásokkor szükséges bíráskodást. A comissarius munkájának segítésére a városgazdán kívül még hetente egy hajdút és egy kisbírót is megbízott a választott közönség. Mint a városgazdát a hajtópénz, úgy a comissariust az örökösödés, vagyonmegosztás után járó taksa, ül. ha a főbíró távollétében a városgazdával ítélkezett, akkor a törvénydíj fele (8 garas) is megillette.

37 Miután a comissariusi hivatal minden tárgyat külön tartalmazó, részletes jegyzőkönyvvezetést kívánt, erre a tisztségre 1818-ban a választott közönség Gáff Sámuel vicenótáriust nevezte ki.

38 Vele a comissariusi hivatal 1820 októberéig működött. Ezután feladatának gazdasági részét átvette a városgazda. Comissariusnak, bálcomissariusnak nevezték az 1820-as évektől a farsang idejére megbízottat is (általában ez a borinspector volt), akinek feladata a farsang színhelyének, a szállónak és kávézónak, valamint azok „pádimentumának" tisztán tartása, világosítása, az ételekre, italokra, muzsikásokra, a jó rendre való felügyelés volt. Munkájáért a bálcomissarius 1833-ban a váltságkasszából 2 pengő napidíjat kapott.

39 A városi vagyon kezelője volt az előbbi tisztségektől kevesebb feladattal és szűkebb hatáskörrel rendelkező majorgazda is. E tisztségre az alkalmasnak 13