Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

Ev Ülések száma ügyek száma ügyek száma 1829 33 313 1830 45 539 1831 48 480 1832 28 1267 1833 35 529 1834 31 527 1835 40 513 1836 39 514 1818-1821 között a nyári munkák idején ritkán, vagy egyáltalán nem gyűltek össze. A legmozgalmasabb időszak a november végétől februárig tartó három hónap volt. Ekkor zajlott a régi tisztségviselők számadása és az új elöljáróság megválasztása. A gazdálkodó szék ülésein főként az egyes ügyek elvégzéséhez szükséges határozatok meghozatalával, a feladat megoldóinak kijelölésével és a gazdaság különböző ágaiban végzett munka ellenőrzésével foglalkoztak. A konkrét feladatok megoldására általában több tagból álló, beszámolási kötelezettséggel tartozó küldöttséget jelöltek ki, amely a ráruházott hatalmánál fogva érvényesíthette a választott közönség akaratát. Ilyen deputatiók bonyolították pl. a pásti földek osztását, a vásárlásokat, az ingatlanok felértékelését stb. A gazdálkodó szék szervezte, irányította, ellenőrizte a városgazdálkodás különböző területein működő tisztségviselők mellett a konvenciósok munkáját is. A végrehajtók A betelepítés után az 1750-es években alig tucatnyi tisztségviselő látta el Szabolcs megye legnépesebbé váló településének községgazdálkodással kapcsolatos feladatait. 1786 után a mezővárossá válás, majd a XIX. század elején a megváltakozás, a gazdálkodás formáinak kiszélesedése újabb és újabb tisztségviselőket kívánt. így az 1830-as évekre már megduplázódott a gazdasági feladatok végzésére továbbra is évente választott tisztségviselők száma. Egyrészt az intézkedési kör bővülése miatt specializálódtak a feladatok, így pl. a korábban egy személyben intézkedő jövedelemkezelő bírák alárendelődtek a communitas javaslatára a gazdálkodó szék által kinevezett inspectoroknak. Másrészt a jövedelemforrások bővülésével (vásár, erdő, városi major, cserépintézet stb.), a városgazdálkodás pénzügykezelésének korszerűsödésével új tisztségek jöttek létre. A konkrét gazdasági feladatok végrehajtására választott tisztségviselőkön kívül rendkívüli szerepe volt a városgazdálkodásban az adminisztráció és a szakszerűség biztosítékát jelentő nótáriusnak, ill. a megváltakozást követő években a város által fogadott fiscalisnak. A haszonvételek kezelői Már a betelepülést követő évektől a fő- és törvénybíró, az esküdtek és a rendfenntartók mellett az árendába kapott haszonvételek kezelésére külön tisztségviselőket választottak. 1754-től bor- és malombírákat, 1772-től, a serház felépítésétől sáfárokat, 1788-tól pedig az országos vásárokkal kapcsolatos 6