Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - Egey Tibor: Kisfaludy Katalin (1949–1996) / 77–78. o.

Kisfaludy Katalin (1949-1996) Május első péntekén, délelőtt tizenegy órakor a nagykőrösi katolikus temető­ben férje és leánya, testvérei, rokonsága, velük barátai, munkatársai és is­merősei sokasága kísérte utolsó útjára Kisfaludy Katalint - hite szerint ki-ki, lehajtott fővel hallgatta és értelmezte az egyedül vigaszt hozó szavakat az értelmes emberi életről, a krisztusi kegyelemről; rádöbbenve a valóság is­mert, megírt egyediségére: nemcsak őérte, értünk is szólt a harang, mert ha­lálával mi lettünk kevesebbek. 1949. július 7-én született Kisbéren. Veszprémben érettségizett, 1967­ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója lett, 1972-ben szerezte meg levéltárosi és történelemtanári diplo­máját. Egyetemi tanulmányai utolsó félévét levelezőként végezte, mert 1972 februárjától a Hadtörténelmi Levéltárban alkalmazták. Itt a Honvédelmi Minisztérium és a demokratikus csapatanyag referense lett. 1974 nyarán Dunaújvárosba költözött, s újkori muzeulogusként az Intercisa Múzeumban dolgozott 1976. június 30-ig. Ekkor visszatért Budapestre, az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa lett. Férjét 1980-ban Nagykőrösre, az Arany János Múzeumba helyezték, a kis család ebben a városban telepedett le. Időközben megszületett leányuk. A gyermekgondozási évek után, 1984 már­ciusától a Bács-Kiskun Megyei Levéltárban a kecskeméti új részleg vezeté­sére kapott megbízást. 1985. július l-jén a Pest Megyei Levéltár Nagykőrösi osztályának lett a munkatársa. 1989-ben Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést kapott, bölcsészdok­torátust szerzett 1993-ban, francia nyelvből nyelvvizsgát tett, 1994-ben fő­levéltárosként főtanácsosi címet kapott. Azok közül való volt, aki mindegyik munkahelyén rövid idő alatt tudott környezetéhez alkalmazkodni, a feladatokat megismerni és azok megoldá­sán maximális erővel dolgozni. Az őt körülvevő világról, dolgokról határozott véleménye volt, s azt el is mondta, vállalta. Tévedéseihez nem ragaszkodott, de ha meg volt győződve igazáról, akkor kitartóan tudott küzdeni érte. Ami­kor megalakultak a munkahelyi közalkalmazotti tanácsok, őt a megyei levél­tár közössége egyhangúan választotta meg annak elnökévé. Pályája ígéretesen indult, majd néhány erőgyűjtő, csendes esztendő után újabb lendületet vett. Megírta a Honvédelmi Minisztérium hivataltörténetét (1945-1948), a Zrínyi Kiadó részére összeállította és illusztrációkkal ellátta Zrínyi Miklós Tábori Kis Tracta c. munkáját (Budapest 1973.). Dunaújvárosban két helytörténeti kiállítást rendezett, a székesfehérvári István Király Múzeum évkönyveiben, a helyi sajtóban több történeti, isme­retterjesztő tanulmányt, cikket közölt, s felkérésére számos közművelő, hely­történeti előadást tartott. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom