Levéltári Szemle, 46. (1996)
Levéltári Szemle, 46. (1996) 1. szám - Molnár András: "Még a tekintetével is vezényel!": Batthyány Lajos gróf az 1843/44-es országgyűlésen / 3–20. o.
Az ügy végkifejletén persze sem az alsótábla elvfeladása, sem a főrendi ellenzéknek a rendek eredeti törvényjavaslatához való szilárd ragaszkodása nem változtatott, mert az országgyűlés a városi reform megoldása nélkül oszlott szét 1844 novemberében. Ugyanilyen sorsra jutott a közteherviselés ügye is, mert noha azt elvben mindkét tábla elfogadta, a felajánlott összeg nagyságában nem tudtak megegyezni, és nem iktatták törvénybe. Közismert, milyen heves (helyenként véres) politikai csatározásokat váltott ki az országgyűlésre készülő megyékben a nemesi adóviselés tervezett bevezetése. A háziadó elvállalását a nemesség többsége megtagadta, és csupán 17 olyan megye akadt, amelyik követutasításai közé iktatta azt. Ilyen kedvezőtlen utasítási arány mellett a liberálisok nem vehették közvetlenül tárgyalás alá sem a háziadót, sem a közteherviselést, hanem kerülőutat választottak. Ebben a helyzetben Széchenyi István volt az, aki megoldást ajánlott. Azt javasolta, hogy az ország összesen 62 millió hold földje után holdanként 2 garast szedjenek be az államkasszába, ezt a nemesek is kötelesek legyenek fizetni, az így befolyt összegre azután vegyenek fel kölcsönt, majd e keret felhasználásáról az országgyűlés döntsön. A telekdíj tervének elfogadásához Széchenyi mind az ellenzéket, mind a kormánypártot igyekezett megnyerni. 35 Az ellenzéket — kiváltképp a mágnásokat — Batthyány Lajoson keresztül kívánta meghódítani, jóllehet maga is tudatában lehetett annak, hogy őt már a kormány hívének tartják, és személye — ahogy egy titkosrendőri jelentés írta — nagy szálka Batthyány és pártja szemében. 36 Széchenyi első közeledését — 1843. július 7-én — Batthyány még elutasította, egy héttel később azonban már (július 15-én) Batthyány késznek mutatkozott a telekdíj fizetésére, még ha a kivitelezés módját vitatta is. Batthyány és társai „meg vannak a dolognak nyerve" — írta Széchenyi július 20-án a titkárához, Tasner Antalhoz. 37 1843 augusztusában Széchenyi gyakorta kereste Batthyány társaságát, és ezeken a — hol Széchenyinél, hol Batthyánynál, hol pedig a kiskaszinóban tartott — találkozókon nyilván más kérdésekben is igyekezett Széchenyi maga mellé állítani a főrendi ellenzék vezérét. Batthyány azonban nem adta be a derekát, sőt a telekdíj tervét is csupán — amint azt Széchenyi augusztus 13-án Tasnerhoz írta — „elv szerint" támogatta. 3 " Miközben Széchenyi a telekadó ügyében agitált Pozsonyban, Pesten és Bécsben, az alsótábla ellenzéke kiharcolta, hogy Széchenyi tervének megvitatására (a követutasítások megkerülésével) egy országos választmányt nevezzenek ki „az ország közjavát és gyarapodását előmozdító eszközök létesítésére szükséges költségek beszerezhetése iránt". A március 15-én létrehozott választmányhoz — amely a közteherviselés bevezetésének és az ország infrastrukturális fejlesztésének tervét kapta feladatul — 1844. március 18-án a felsőtábla részéről (több konzervatív főrend mellett) kinevezték Batthyány Lajost és Széchenyi Istvánt is. 39 Széchenyi még a választmányi ülések megkezdése előtt kikérte az országgyűléstől távol lévő Deák Ferenc véleményét. Deák azt javasolta, hogy találkozzanak húsvétkor Ikervárott Batthyánynál. Széchenyi ezt elfogadta, bár Deáknak írott levelében megjegyezte: „Batthyány Lajossal nem tudom, hogy vagyok külsőleg egy nap jól, egy nap sehogyse". 40 Batthyány ugyan egy szót sem szólt, amikor Széchenyi megmutatta neki Deák levelét, utóbb mégis ráállt Deák ajánlatára, így azután 1844 húsvétján (április 7—8-án) végül is létrejött Ikervárott Deák, Széchenyi és Batthyány találkozója. Itt, miközben hosszan mérlegelték a közteherviselés elfogadásának jövendőbeli esélyeit és a választmány munkájának várható eredményeit, Batthyány kijelentette: „Ha megfosztanak ama illúziómtól, hogy Magyarországból lesz valami, tüs13
