Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 2. szám - DOKUMENTUM - Pajkossy Gábor: Deák három levele Wesselényihez, 1837–1838 / 35–45. o.

ügyigazgató 1837. november 15-én előterjesztette (a mai vádbeszédnek megfelelő) ún. fundamentális replikát, majd a Királyi Tábla 1838. január 16-án közbeszóló ítélettel kötelezte Wesselényit arra, hagyjon fel az ún. kifogásokkal való védekezéssel, és terjessze elő érdemi védelmét. 1837 őszére - miután Lovassy Lászlót és két társát elítélték, Kossuthot letartóztatták és perbe fogták, nyolc barsi politikus ellen pert indítottak, további perek előkészítése megindult, a megyék tiltakozása pedig alábbhagyott - átmenetileg a kormányzat került fölénybe. Wesselényi első, 1837. november 30-án kelt levele ennek a helyzetnek az értékelésével indul: „annak lelket zúzó érzete, hogy az élet örömeit, jobb korunk erejét híjába áldoztuk, s szent fáradozásinkat s törekvéseinket emberi gyávaság s gonoszság a süker nélküli semmiség örök érvényébe sodorja [...] csak azon borzasztó tapasztalás által mulatik felül, mi naponként kétségtelenebbé kezd előttem lenni, hogy t. i. az erkölcsi jobbulás s hazánk szent ügye menthetlenül veszve van".

6 (Hasonló módon fogalmazott alább, a 3. számú irathoz fűzött befejező magyarázatban idézendő - 1838. február 17-i levelében is.) Deák - 1837. december 22-i válaszában - derűlátóbb volt, bár csak a távolabbi jövőt illetőleg: „hinni, reményleni nehezen tudok, de szívem legbelső rejtekében él azon édes remény, hogy elmúlnak e súlyos idők zivatarai, s jobb jövendő nyílik utóink felett".

7 Mindketten jól érzékelték, hogy a kormányzat minden eszközzel sietteti a pernek a vádlottat elmarasztaló végítélettel történő befejezését, s hogy ennek érdekében Wesselényit bírói ítélettel szorítják rá az érdemi védekezésre. Wesselényi attól is tartott, perében még a folyó törvényszak alatt meghozzák a végítéletet, azaz anélkül ítélik el, hogy az érdemi kérdésben védekezhetne; Deák helyzetmegítélése („hihetőnek tartom azt [...] hogy pered még két-három terminuson elhúzódik") ezúttal is reálisabbnak bizonyult. A báró november 30-i és december 3-i levelében kérte Deákot, tegye meg észrevételeit a Fiskus fundamentális replikájára. (A Fiskus itt fejtette ki összefüggően a kormányzat - az ellenzék által élesen vitatott - tételeit, amelyek a per igazolására szolgáltak: így azt, hogy a hűtlenség vétkét szóval is el lehet követni, és hogy a fejedelem személye azonos a kormánnyal.) Deák megjegyzéseit december 26-án küldte meg Wesselényinek, aki azonban csak egy hónap múlva vette kézhez azokat. Ennek szövegét nem ismerjük, így jelenleg nem tudjuk, vajon ezek az észrevételek szolgáltak-e utóbb (s ha igen, milyen mértékben) az 1838 tavaszától készülő derekas védelem három fejezetének is alapjául.

8 Wesselényi az ellene indított pert minden szempontból törvénytelennek tartotta, s evvel összhangban védekezett mindaddig kifogásokkal. A Tábla 1838. január 16-án meghozott - de már korábban előre látható - közbeszóló ítélete új helyzetet teremtett: ha ezek után a báró nem védekezik érdemben, anélkül is elítélhetik; ha eleget tesz az ítéletnek, erősíti azt a hamis látszatot, hogy az ellene indított eljárás a törvényesség talaján áll. A báró első, hirtelen reakciója az volt, hogy egyáltalán nem védekezik - Pesten, a barátok körében hosszas viták után ügyvédje és mások meggyőzték, hogy ez értelmetlen, s - ragaszkodva a „fokonkénti védelem" elvéhez - bele kell bocsátkoznia az érdemi védekezésbe. A Deák részéről érkező impulzusok egyértelműek voltak: ő már 1837 végén kikerülhetetlennek tartotta, hogy barátja érdemben védekezzék, egyben úgy látta, „a törvényes védelem a becsülettel nemcsak egyező, sött minden polgárnak morális kötelessége".

9 Bár levelezésük folyamatos volt, érdemi párbeszéd nem alakulhatott ki közöttük e kritikus periódusban. Deák folyamatosan kifejtette véleményét a perrel kapcsolatos új fejleményekről, amelyekről részben a bárótól, részben védőügyvédétől értesült - levelei azonban rendre késéssel jutottak el a címzetthez. (Ezt látva Deák újra meg újra ismétlésekre kényszerült.) A báró így előbb nem reflektálhatott, majd pedig - mivel a körülmények megváltoztak nem reflektált barátja leveleire. 36