Levéltári Szemle, 46. (1996)

Levéltári Szemle, 46. (1996) 3. szám - Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete, 1753–1837 / 3–17. o.

KUJBUSNE MECSEI EVA Nyíregyháza mezőváros közösségi gazdálkodásának szervezete

1 (1753-1837) A döntéshozók A XVII. század második felében még a megye egyik legnépesebb helyének számító Nyíregyháza lakosságának nagy része az 1700-as évek elején elvándorolt innen. A település újranépesedése 1753 után indult meg, mikor a felerészben birtokos gróf Károlyi Ferenc az országosan biztosított telepítési kedvezményeknél előnyösebbeket ígért az idetelepülő, főként Békés megyéből átköltöző evangélikus szlovákoknak. így szabad vallásgyakorlatot, minden gazda számára elegendő földet, robotmentességet, a földesúri haszonvételek árendáját stb. Az alakuló jobb ágy-communitas a gazdasági lehetőségek mellett autonómiát is kapott. Földesurai

2 nem kívántak közvetlenül beleavatkozni életébe, így a mindennapok problémáinak megoldása a lakosság által évente újraválasztott, a jobbágyfalvakénál népesebb elöljáróság feladata lett. „Ami pedig az igazgatás felépítését illeti, kezdettől fogva úgy határozták meg, hogy elébb megválasztják a bírót, azután a törvénybírót, utánuk a tíz esküdtet, egy lovas hadnagyot, két, hasonlóképpen lovas tizedest, négy albírót, magyarul kisbírót. És mivel a communitas a kegyelmes fóldesuras ággal kötött egyezség szerint mindenféle királyi haszonvételt a kezéhez kapott, ezért más tisztségviselőket is állítottak, mint a ser-, mészárszék-, bor- és malombírákat. Most pedig amint szokás szerint minden falunak van jegyzője, azonképpen ez a communitas is jegyzőként alkalmazta elsőnek nemes Reguly Sándort."

3 Az elöljáróság hármas feladatkört látott el. Elsőként a közigazgatással kapcsolatos teendőket. Az ennek elvégzéséhez szükséges apparátus szervezéséhez nemcsak sokuk korábbi lakóhelye, hanem a közeli hajdúvárosok is például szolgáltak. Segítséget jelentett továbbá, hogy a települőkkel érkezett Reguly Sándor, aki korábban Szarvason volt leánytanító, igen jól ismerte a hazai igazgatási gyakorlatot. A másik feladatkör a földesuraktól átengedett jogok alapján való bíráskodás volt. Ez valójában csak a közrend fenntartását biztosította, hiszen a jelentősebb vagyonjogi viták és perek az úriszék hatáskörébe tartoztak. A harmadikat a legnagyobb energiákat lekötő, közösségi gazdálkodás szervezése alkotta. Valójában az 1786-ban mezővárossá váló település igazgatásában itt teljesedett ki leginkább az autonómja, hiszen a földesurak se a gazdálkodás menetének kidolgozásába, se a munkákat irányító tisztségviselők választásába nem szóltak bele, sőt az első fokú ellenőrzés is a közösség belügye volt. A földesurak az úriszéki határozatokon keresztül csupán arról igyekeztek biztosítékot kapni, hogy árendába adott haszonvételeik jó kezekben vannak, s ezáltal jövedelmeiket nem fenyegeti veszély. A betelepedés utáni években mindhárom feladatkör a fő-, ül. törvénybíró 3