Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - HÍREK - Csombor Erzsébet: Komáromi Levéltáros Szakmai Nap / 103–105. o.

máromi Fióklevéltár 1994. április 29-i megnyitásához kötődik. Ekkor az Érsek­újvári Állami Járási Levéltár, valamint a Komáromi Állami Járási Levéltár és az esztergomi székhelyű Prímási Levéltár csatlakozott az Észak-Komáromban (Komarno) megrendezett első levéltáros szakmai nap munkájához. A konferen­cián a levéltárigazgatók a levéltáraikban található iratanyagról adtak tájékoz­tatást. Az ismertetések közül számunkra különösen érdekesek a nyitrai, a ko­máromi és az érsekújvári levéltárak anyagáról készült beszámolók. A Nyitrai Állami Területi Levéltár őrzi a történelmi Komárom vármegye iratanyagát a 17. sz. elejétől 1918-ig, valamint a Komárom Újvárosban működött vármegye iratait 1920—1923-ig, és 1939—44-ig. A levéltári iratanyag közül különösen fi­gyelemre méltóak Komárom vármegye kongregációs iratai, melyekben elenchu­sok segítik a kutatót. A kongregációs iratok között találhatók a megyei nép­számlálás iratai az 1785—87-es évekből, valamint a nemesek, katonák össze­írása. Helytörténeti szempontból jelentős csoportot alkotnak az adóügyi, az úr­béri és a nemesi iratok is. A levéltárban a Komáromi Területi Áttelepítési Hi­vatal (1946—51) anyaga a leggyakrabban kutatott irategyüttes. A Komáromi Állami Járási Levéltár 1960 júliusában jött létre a Komáromi Városi Levéltár, az Ógyallai és a Komáromi Járási Levéltár összevonásával. A Levéltár 375 fondot őriz az 1277-től 1990-ig terjedő időszakból 3000 iratfolyó­méter terjedelemben. A leggazdagabb és legjelentősebb fondók közül is kiemel­kedik Komárom Város magisztrátusának anyaga (1277—1922). 1587-ig csak ok­levelek maradtak fenn, 1587-től azonban már a tanácsi jegyzőkönyvek is meg­találhatók. Különlegességnek számít Csák Máté 1307-ből származó Komárom városnak adott kiváltságlevele, hiszen más városnak ilyet nem adott. Annak ellenére, hogy az évszázadok alatt e város egy sor kiváltságot ka­pott, szabad királyi városi rangra csak 1745-ben Mária Terézia emelte. Az ural­kodók kiváltságlevelei mellett világi és egyházi méltóságok (pl. XIV. Kelemen pápa, Bethlen Gábor, Hunyadi János, Thurzó György) okleveleit is őrzi a le­véltár. A XVII—XVIIL sz. iratok csak hiányosan maradtak meg. Közöttük talál­hatók boszorkányperekre vonatkozó iratok, végrendeletek, továbbá az 1763. és az 1783. évi komáromi földrengésre vonatkozó dokumentumok. A város törté­netének megismeréséhez nyújtanak segítséget a térképek és tervrajzok. A leg­régebbi térkép 1744-ből való. A járás falvainak 1850—1945 közötti történetéhez a falusi jegyzői hivatalok fondjai szolgálnak forrásul. A Komáromi Főszolgabírói Hivatal iratai arról az időszakról tudósítanak, amikor ez a terület Magyarországhoz tartozott. A II. világháború után a köz­igazgatást a járási nemzeti bizottságok iratai dokumentálják. A levéltár fOnd­jait magánszemélyek iratai, pl. Alapy Gyula- és a Simbach Béla-fond, továbbá pecsétek, pecsételők gyűjteménye stb. egészíti ki. Az Érsekújvári Állami Járási Levéltár az ötvenes évek elején kezdte meg működését — a nyilvántartás szerint az első iratanyagok 1953-ban kerültek be­jegyzésre — mondta Sinka Beatrix. A levéltárban 324 fond és gyűjtemény ta­lálható összesen 2270 iratfolyóméter terjedelemben. A kutatók és érdeklődők Érsekújvár város történetét a kisebb-nagyobb hézagokkal a 17. század máso­dik felétől 1990-ig a levéltárban található iratanyag és képviselő-testületi és ta­nácsi jegyzőkönyvek alapján kutathatják. A dicalis Összeírások 1796—1814, a város gazdasági kimutatásai 1800—1818-ig, 1828—31-ig, 1836—41-ig találhatók meg itt. Az Érsekújvári és Párkányi Járási Hivatal (1918—38) anyaga szlovák nyelvű, míg az előbb említett irategyüttesek latinul és magyarul íródtak. A Pár­kány (Sturovo) történetére vonatkozó iratok az 1874. évvel kezdődnek. A járás harmadik városa Surány — az 1890—1945, valamint az 1945—-1985 közötti idő­szakból őrzi anyagát a levéltár. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom