Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

ODOR IMRE A „hivatali elit" Baranya vármegyében 1711—1813* A megyei tisztújításokon — 1819 előtt — szóbeli véleménynyilvánítással, „közfelkiáltással" választották meg a tisztségviselőket. A kormányzat azonban a főispán kijelölése, illetve kinevezési joga segítségével jelentékenyen befolyásolhatta a tisztviselői kar összetételét. Általában a főispán nevezte ki a „szakszemélyzetet", a jegyző(ke)t, a levéltárost és a segédszemélyzetet (írnokokat), a külön csoportot alkotó ún. szegődményeseket [mérnök, orvos, sebész, várnagy (kapitány), katonaság, bába], valamint a közigazgatásban és főként az igazságszolgáltatásban jelentős feladatokat ellátó táblabírákat. Jelölési jogával élve, 2—4 jelölt állításával meghatározhatta azok körét, akikből a tisztikar másik része kikerült. (Az alispáni hivatalra maga jelölt, a többi tisztség esetében többnyire a nemesség véleményére hagyatkozott.) Jelölési jogánál fogva tehát egyaránt ellenőrizhette a megyei (alispáni, adószedői, számvevői), valamint a járási hivatalokat (szolgabírák, esküdtek, biztosok).

1 Mindezek dacára a megyei nemesség számára, politikai jogai gyakorlásában tág tér nyílt. A megyegyűléseken személyes részvételükkel közvetlenül formálhatták a megye állásfoglalásait, míg az ország törvényalkotásában — közvetett módon — utasítással ellátott követeik útján vehettek részt. A közgyűlésen való részvétel ugyanakkor nagyban függött a nemesség anyagi helyzetétől. Miután a megyegyűlések — igaz nem túl gyakran — hetekig is elhúzód* hattak, a kisbirtokosok, szerényebb jövedelműek többnyire távol maradtak, illetve — mint például a szabadszentkirályiak — követeket (általában kettőt) delegáltak.

2 A vármegyei politikai élet fokozatosan egy szűkebb csoport irányítása alá került. A megyei hivatali posztokat szinte monopolizáló csoport a megyeszékhelyen, Pécsett, rangjához illő házban élt. A hasonló helyzetű családok érdekszövetségüket házassággal, s még ennél is gyakrabban keresztkomasággal pecsételték meg.

3 A megyék önkormányzati tevékenységének legfontosabb biztosítéka tisztviselőinek, kiemelten az alispán személyének a kiválasztásában nyilvánult meg. Már az 1548: 70. te. nyomatékosan megismételte az 1504. évi törvény 2. cikkének azt a rendelkezését, hogy az alispán megválasztásához elengedhetetlen a megye nemességének akarata és beleegyezése. Nem volt ugyanis közömbös a megyei nemesek számára, hogy az alispáni tisztet elnyert személy kellőképpen képviseli-e érdekeiket. Ugyanakkor a főispán is erősen érdekelt volt abban, hogy a neki megfelelő ember kerüljön a megyei tisztikar élére. E kettős érdek * Részlet a szerző 1993-ban megvédett „Nemesi társadalom és inszurrekció a török hódoltság utáni Baranyában" című kandidátusi disszertációjából. 21