Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - HÍREK
zadtól a XVIII. század elejéig; 3. a XVI— XIX. századi államirányítói személyiségek fondjai. Az első főosztály tartalmazza az orosz feudális államok levéltárainak töredékeit, így a Nagy Novgorodi Fejedelemség levéltárát, a XVI. századi moszkvai cári levéltárat, a követi hivatal (Poszolszkij Prikáz) régi levéltárát, a kolostori és a személyi levéltárakból származó iratokat, kéziratokat, például a Russzkaja Pravda kéziratos példányát. A második főosztályban vannak az olyan központi hivatalok XVI— XVIII. századi anyagai, mint a követi, földesúri, udvari, kolostori, illetve az egyes területi hivatalok (Nagy- és Kisoroszország, Vladimír, Novgorod, Litvánia stb.) sorozatai. Különösen értékesek a Követi Hivatal gyűjteményei, közöttük is azok, amelyek az orosz állam külkapcsolatait dokumentálják. Itt találhatók elkülönítve azok az iratok is, amelyek az Orosz Birodalomba később bekebelezett országokra vonatkoznak. A harmadik főosztály 30 osztályból áll, s egyebek között itt találhatók a cári családdal kapcsolatos dokumentumok, a család tagjainak levelezése, I. Péter, II. Katalin, az udvari főméltóságok személyes irodáinak anyagai. Ebben a kötetben olvasható az intézménybe került régi levéltárak története. A mellékletben található a Levéltár kialakulásának sémája, a fondók és állagok jegyzéke, egyes fondképzők táblázatba foglalt szervezeti felépítése. A legrégebbi oroszországi kormányzati hivatalok és intézmények részletes mutatója teszi végül teljessé a kiadványt. Ez a tájékoztató apparátus, amely a szerkesztők szerteágazó kutatómunkájával jött létre, lényegesen meghaladja az első kiadás mélységét, és jelentősen megkönnyíti a kutatók számára a szükséges információ gyors megtalálását. A második kötet a XVIII. század első felétől veszi sorra az orosz birodalom legfelső szerveinek, hatóságainak, intézményeinek fondjait, hasonlóképpen három főosztályba csoportosítva. Elsőként a cárok kabinettirodái, majd a Titkos Tanács, a Cári Tanács, a cári belső kancellária, a kormány, a szenátus és a zsinat intézményei következnek. A második főosztály a központi kormányzati szervek (kamarai, kereskedelmi, manufaktúra, igazságügyi stb. kollégiumok) és az országos földmérési hivatal kormányzóságok, járások szerint csoportosított anyagát, illetve az udvari hatóságok dokumentumait fogja át. A harmadik főosztályban az un. kormányzati bizottságok (igazságügyi, pénzügyi, vizsgálati stb.) iratait ismertetik. E kötet tájékoztató apparátusa megegyezik az elsőével. Mindkét kötetben azonos alapelvek szerint történt a fondók leírása: cím, évkor, fondtörténet és a fondot alkotó iratok ismertetése. Külön figyelmet érdemel az 1849 tételt felsoroló bibliográfia, mellyel a szerzők célja az volt, hogy közzétegyék nemcsak a Levéltárral és az ott őrzött iratok fondképzőivel kapcsolatos teljes irodalmat, hanem felsorolják valamennyi forráskiadást és az iratok kutatása nyomán készült publikációkat is. A kiadvány előkészítésében résztvevő E. F. Zseiohovceva, J. M. Eszkin és M. V. Babits nagy tapasztalattal rendelkeznek a levéltári és történeti kutató munkában egyaránt. Jelenleg a 3. és 4. kötetek előkészítésén dolgoznak, amelyek a területi intézmények és a kolostorok fondjait, a családi levéltárakat, a személyi gyűjteményeket, a kéziratgyűjteményt írják le. Az Útmutató iránti nagy érdeklődést mutatja, hogy a 3000 példány rövid idő alatt elfogyott, ami egy ilyen munkánál még Oroszországban is ritkaság. Tatjána Gussarova 97
