Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.

Egy 1840. április 13-án kelt titkosrendőri jelentés szerint Batthyány apósa, Zichy Károly gróf elégedetlenkedett amiatt, hogy Batthyány „ellenzéki üzelmei" nagy összegeket emésztenek fel. Batthyány állítólag már az országgyűlés kezdetén 50 000 forint kölcsönt kapott apósától, és amikor újabb 20 000 forintot kért, Zichy Károly azt tanácsolta neki, hogy vonuljon vissza az ellenzék ilyen mértékű támogatásától, mert neki (mármint Batthyány Lajosnak) semmi haszna sincs ebből. Ha mindenképpen hűséges akar maradni az ellenzékhez, ne vezérként kötelezze el magát, hanem független főnemesként szavazzon.

26 Egyelőre közvetlen, személyes haszna valóban nem sok lehetett Batthyánynak, ha csak az nem, hogy az országgyűlési ifjúság róla is litográfiát készíttetett, és az arcképét Deák és Széchenyi képeivel együtt népszerűsítették.

27 A Batthyányéknál szinte naponta tartott lakomák és más társas összejövetelek minden bizonnyal hatalmas összegeket emésztettek fel, ám nem eredménytelenül: lassan-lassan kezdett egységessé formálódni és a rendi ellenzékkel mind több kérdésben együttműködni a főrendi oppozíció. Az országgyűlés végeztével a császári államtanács számára összefoglaló jelentés készült a diéta erőviszonyairól; az országgyűlés 298 szereplőjének készítették el a politikai minősítését. Baloldaliként (ellenzékiként) 114 főt, míg jobboldaliként (kormánypárti) 184 főt jellemeztek. Az alsótáblán 68:128, míg a felsőtáblán 46:56 volt az ellenzék és a kormánypárt aránya. A valóságban persze az alsótábla ellenzéke kevésbé maradt alul a szavazások alkalmával, mert pl. a 36 kormánypárti szabad királyi városi követ szavazata a két ellenzékiével együtt is csak egyet ért. A főrendi táblán viszont csak mintegy 29-en tartottak ki mindvégig az ellenzéki elvek mellett; 17-en csupán alkalmanként szavaztak az ő oldalukon. A főrendi tábla ellenzékének egésze így tehát a mérsékelt „bal centrum"-ként jellemzett 17~ fős csoporttól kezdve a baloldalinak vagy szélsőbaloldalinak tartott 12—12 főn keresztül az 5 mágnásból álló ultrabaloldali csoportig terjedt. A főrendi ellenzék utóbbi, legkeményebb magjához tartozóként jellemezték Batthyány Lajost is, mind a mágnásellenzék megszervezésében betöltött szerepénél, mind pedig a főrendi táblán elhangzott beszédeinél fogva.

28 Batthyány felszólalásai a felsőtábla ülésein A főrendi ellenzék egészét — a titkosrendőri jelentések szerint velük szorosan együttműködő — Pulszky Ferenc, sárosi követ akként jellemezte, hogy „mindnyája rosszul beszélt magyarul, sem a logika, sem a grammatika szabályaival nem gondolt, de föllépésük mégis nagy föltűnést okozott az országban, mert a nemzet alig tudta felfogni, hogy lehessen főúr, ki szembe merjen szállni az udvarral".

29 Batthyányról nem csupán a titkosrendőrség, de Hajnik Károly országgyűlési gyorsíró is azt írta 1839 szeptemberében, hogy „igen kiváló és művelt, csakhogy a magyar nyelvvel nem nagyon boldogul, és a magyar közjogban és az országgyűlési dolgokban nem nagyon járatos". Batthyányt több éves barátság fűzte a neves erdélyi irodalmárhoz, Petrichevich Horváth Lázárhoz, aki a Batthyány által ekkor még németül fogalmazott beszédeket magyarra fordította, és általában véve is csiszolgatta a gróf magyar beszédét. Nem egy titkosrendőri jelentés foglalkozott e kérdéssel, így pl. 1839. október 14-én azt írták, hogy Batthyány az alsótábla üzenetének támogatására készül, és a saját fogalmazású, de a titkára által magyarra fordított beszédét előre betanulja. Végül azután, dacára annak, hogy Batthyány első országgyűlési felszólalásai kissé döcögős magyarsággal hangozhattak el, még a császári ügynökök is kénytelenek voltak elismerni, hogy a gróf beszédei minden elvontságuk és nehézkességük 8