Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Az aradi görögkeleti román püspökség levéltára / 72–83. o.

mivel tulajdonjogi meggondolások is felmerültek. Egyes templomokat a katolikus vallásalap számlájára építettek, vagy a földesúr adományozta (Ignesti, Ternova, Kertes stb.).

28 Az áttért parókiák papellátása is bonyodalmas volt.

29 A legfontosabb kérdést az önálló görögkeleti román egyházi, iskolai és alapítványi rendszer igénye jelentette, amely egyaránt mozgósította az egyháziakat és világiakat. Első lépésként a konzisztórium elutasította Rajacsics karlócai metropolita körlevelét a május 13-án tartandó újvidéki tanácskozásra, mivel az a „lázadások színtere". Hasonlóképp elutasították a magyar nyelvű anyakönyvezés kiiktatását és megjegyezték, hogy az „semmi nehézséget" nem okoz. Június 15-én törvénytelennek bélyegezték Rajacsics pátriárkái címét, amelyet a karlócai népgyűlés adományozott neki.

30 Az 1848. évi XX. te. kimondta, hogy a görögkeleti egyház ügyeinek rendezésére kongresszus tartandó, amelyen a küldöttek a hívek nemzetiségi arányában vesznek részt. Ez elméletileg román többséget jelentett. Az aradi székesegyház közössége sietett körlevelet indítani a törvény számukra kedvező végrehajtása érdekében, azonban beleütköztek a szerb főpapság befolyásába és Csernovics Péter, illetve Vukovics Sebő magatartásába. Mindkettő részvétele a magyar forradalom oldalán egybekapcsolódott a szerb egyház érdekeinek támogatásával. A románok csupán a kongresszusnak Karlócáról, a békésebb Temesvárra történő áthelyezését érték el. Az Arad egyházmegyei románok képviselői résztvettek a pesti májusi gyűlésen is, ahol programot fogadtak el, és amelynek megvalósítását a kormánytól kérték. Az aradi püspöki levéltár részletes anyagot tartalmaz az egyházmegye küldötteinek megválasztásáról és a szerb—román szétválás érdekében azoknak adott utasításról.

31 A kongresszus meghiúsulása után előrelépést jelentett az 1849 tavaszán tartott kisjenői szinódus, a Honvédelmi Bizottmány engedélyével, amely nemcsak az önálló román egyház megteremtését, hanem alapvető reformok megvalósulását is elhatározta. Sajnos, a zsinati jegyzőkönyv a Mangra-féle iratokkal Bukarestbe került. Megtalálhatók viszont a nyugdíjazott püspök helyébe választott vikárius és a konzisztórium jegyzőkönyvei. Az új konzisztórium hozzálátott a zsinati határozatok végrehajtásához. E téren megindította a parókiák újjárendezését és részben keresztülvitte a papság állami fizetésének kiegészítését, amely részükre értelmiségi szintű életkörülményeket biztosított.^ Problémákat vetett fel a Zaránd megyei és a Maros menti papság egy részének a Nyugati-Sziget-hegységben kialakult, Avram Iancu vezette táborhoz való csatlakozása. A világosi fegyverletétel (1849. augusztus 13.) után az egyházmegye élére visszatérő Ra^ püspök és a körülötte csoportosuló konzisztórium tőkét igyekezett kovácsolni az említett 1848 őszi mozgalmakból, bécsi elismerés reményében.

33 Szembekerültek azonban Rajacsics pátriárka megnövekedett hatalmával. Az iratanyagból megtudhatjuk az aradi püspökség jogkörének megnyirbálását, egyetlen kolostoruk időleges elszakítását, az iskolák újraindításának késleltetését stb. A hatóságok támogatásával sikerült 1850-ben újra szinódust tartani, az egyházi és iskolai kérdéseket azonban jóval kisebb mértékben lehetett szorgalmazni.

34 A forradalom utáni időszak aktáinak egy része az ellenforradalmi megtorlásokat tárgyalja. Ennek legfőbb mozgatója Rajacsics volt, aki a császári hadbíróságokon keresztül igyekezett lecsapni az önálló román egyház megteremtéséért küzdők egyes vezetőire. Így Maxim Caracion (Karátsonyi Miksa) pécskai esperest halálra ítélték, Bojtor és Bila ottani lelkészeket szintén börtönbe vetették, és csupán kegyelem útján szabadultak, egyházi funkciót azonban csak évek múlva kaptak.

35 77