Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Hudi József: Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben: Benda Kálmán emlékének / 38–46. o.

HUDI JÓZSEF Alfabetizáció és társadalom a XIX. századi Veszprémben Benda Kálmán emlékének Az analfabetizmus felszámolása, az írásos kultúra tömeges elsajátítása több évszázados folyamat volt Európa történetében. E hosszú távú kulturális folyamat — nevezhetjük forradalomnak is — a kontinens fejlettebb régióiban átfogta a XVI—

XIX. századot, a peremterületeken pedig átívelt a XX. századba is. Az alfabetizáció rendszeres kutatása csak az elmúlt két-három évtizedben, főként az 1960-as évek második felétől indult meg Nyugat-Európában.

1 Magyarországon az 1970-es években születtek meg az első eredmények. (Bár megjegyzendő, hogy az iskolatörténeti munkák időnként érintőlegesen foglalkoztak korábban is az oktatás eredményességének mérésével, ahogy a történeti segédtudományok, a közigazgatástörténet művelői is tettek észrevételeket az írásbeliség terjedésével kapcsolatosan.) Aligha kétséges, hogy a magyarországi alfabetizáció-kutatást a rossz forrásadottságok is nehezítették. Míg ugyanis Nyugat-Európában kitűnő, a népesség egészére vonatkozó források (pl. a házasságot kötők aláírását megőrző házassági anyakönyvek) megkönnyítették a kutatók munkáját, addig nálunk csak korlátozott érvényességű forrásokkal számolhattak a történészek. Ilyen volt Benda Kálmán 1977-ben megjelent tanulmánya, amely a dunántúli úrbéres parasztság iskoláztatását és írni tudását vizsgálta az iskolai összeírások, illetőleg a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során (1768 után) keletkezett adatfelvétel, az ún. '9 kérdőpont névaláírásai alapján. Ebből megtudhatjuk, hogy a mezővárosi—községi elöljáróknak — a felmérés hitelesítőinek — ekkoriban legfeljebb 15%-a értett a betűvetéshez. Ennél még kisebb lehetett a parasztság egészének írni tudása. A nőknél pedig még szerényebb írástudást feltételezhetünk. Benda szerint elsősorban a gazdaságföldrajzi helyzet határozta meg az egyes megyék iskoláztatási-alfabetizációs szintjét. A paraszti árutermelésbe bekapcsolódó, a Bécs felé irányuló külkereskedelemben fontos szerepet játszó Mosón, Sopron, majd Komárom, Győr, Esztergom megye járt e tekintetben az élen. őket követte a középmezőnyben Tolna és Veszprém, Fejér és Vas vármegye, melyektől messze leszakadtak az árupiactól elzárt dél-dunántúli területek (Baranya, Somogy és Zala vármegye).

2 Benda úttörő kezdeményezése másokat is kutatásra ösztönzött. Miskolczy Ambrus az 1819/20. évi, bevallásra épülő erdélyi úrbéres összeírások aláírásait (a helyi elöljárók és tanúk kézjegyét), valamint az 1838-ban összeállított uralkodói hűségeskü-nyilatkozatokat vizsgálta meg közelebbről. Megállapította, hogy Erdélyben az úrbéres népességnek mintegy 1—1,5%-a tudta aláírni a nevét 1820 táján, de ez az átlagérték rendkívüli szélsőségeket takart. Székelyföldön sokkal jobb volt a helyzet: itt a helységeknek 17%-ában, míg ezen belül a legfejlettebb Udvarhelyszéken a helységek 90%-ában akadt írástudó fátens. 38