Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Hivatalos Közlönyben csupán az egy, illetve fél éves Ösztöndíjat elnyertek lis­táját közölték (de az már nem volt biztos, hogy az ösztöndíjat elnyertek éltek a kedvező lehetőséggel; lemondásra mindig volt példa), az 1936-ban kiadott Collegium Hungaricum Szövetség zsebkönyvének adatai többször pontatlanok. Igen nehéz tehát az Intézet tagjairól, illetve vendégeiről pontos statisztikát ösz­szeállítani. Annál is inkább, mivel a kimutatások néha csak arról szólnak, hány két, vagy legalább egy szemeszterre szóló ösztöndíjat biztosítottak az illető tan­évben — sokan viszont több alkalommal, akár három-négy éven keresztül kap­tak római ösztöndíjat —, gyakran pedig csupán egy-egy ösztöndíjtípust emel­nék ki — holott a kiutazók a legkülönbözőbb forrásokból: magyar és olasz ál­lami, törvényhatósági, Budapest székesfővárosi, egyházi, alapítványi, magán­személyek által fölajánlott ösztöndíjakkal, tanulmányi segéllyel vagy akár ön­erőből, fizető tagként lehettek az Intézet vendégei. A különböző források ösz­szevetése alapján azonban így is meglehetősen pontos képet kaphatunk arról, kik, milyen céllal voltak Rómában, mikor használták ki a legtöbben — ez per­sze jórészt a költségvetési támogatás függvénye volt — az Intézet nyújtotta ki­váló lehetőségeket. Mivel annakidején a mai helyzettől némileg eltérően álta­lában egy tanévre, de legalább egy szemeszterre (kivételesen és indokolt eset­ben néha 3 hónapra) szóltak a külföldi ösztöndíjak, a következőkben többnyire csak az ilyen időtartamú ösztöndíjakat veszem figyelembe. (A rövidebb ideig kint kutató tudósokat vagy hallgatókat általában „vendégeknek", esetleg „ven­dégtagoknak" tekintették.) Nagy íuánnak az 1934/35. tanévig összeállított adatai szerint az 1924/25-től dolgozó Történeti Intézeti tagok mellett „eddig 205-en járták meg Rómát, kö­zülük 4-en a páviai Collegi Borromeoban találva otthont... A Collegium Hun­garicum ösztöndíjasai elsősorban olasz szakos tanárok, azután katolikus teoló­gusok, de legnagyobb számmal művészek voltak, akik mindegyikének újabb munkásságán tapasztalni lehet Róma művészi és kulturális levegőjének termé­kenyítő hatását." 43 Schneider Márta — az 1923/24. tanévtől az 1941/42-ig meg­jelent hivatalos tájékoztatók alapján készült — statisztikája alapján ebben az időszakban 542 esetben — ez az összes külföldi magyar ösztöndíjas helyek 21,2%-a volt — adtak ösztöndíjat Olaszországba (igaz — s ezt már én teszem hozzá —- ennek jó egyharmada nem az Intézetbe szólt)/' 4 Saját — a különböző források összehasonlításán alapuló, ahol lehet, az adatokat levéltári források bevonásával ellenőrző — számításaim szerint 1924/25-től 1943/44-ig összesen mintegy 350 esetben biztosítottak, döntő többségében (kb. 90%-ban) két, ki­sebb hányadában egy szemeszteres ösztöndíjat a Történeti, majd 1928/29-től a Római Magyar Intézetbe. Ezeknek nagy része (mintegy 20%-a) magyar állami ösztöndíj volt. Mivel — ahogy azt az előbbiekben már jeleztem — sokan része­sültek több alkalommal ösztöndíjban, a 350-es esetszám természetesen eltér az összes stipendista 270 fő körüli számától. így a Történeti Intézetbe 1924/25-től 1942,/43-ig 78 esetben 64 személy kapott ösztöndíjat, mivel Galla Ferenc négy­szer, 14-en — köztük Artner Edgár, Dercsényi Dezső, Ferdinandy Mihály, Genthon István, Huszti József, Kastner Jenő, Kopp Jenő, Pásztor Lajos, Tassy Ferenc és Tóth László — kétszer, 46-an pedig — mint pl. Bogyay Tamás, Fógel József, Gerevich László, Miskolczy István, Moravcsik Gyula, Oroszlán Zoltán, Tamás Lajos, Váczy Péter, Vanyó Tihamér, Várady Imre, Voit Pál is — egyszer jutottak ösztöndíjhoz. (Hogy még tovább bonyolítsam a dolgot: néhányan — az előbbiek közül pl. Miskolczy István és Vanyó Tihamér — a Történeti Intézet­ben és ezelőtt vagy ezután a Római Magyar Intézetben is ösztöndíjasokként ku­tattak.) Köztudott az is, hogy a művész-ösztöndíjasok — legalábbis a harmincas évek elejéig kijutottak — többsége egy évnél hosszabb ideig, általában két-há­rom esztendőt tartózkodott Romában (mint a festők közül: Aba-Novák Vilmos, lg

Next

/
Oldalképek
Tartalom