Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 4. szám - Ujváry Gábor: "Iskola" a határon túl: a Római Magyar Intézet története, 1912–1945 / 3–37. o.

Hivatalos Közlönyben csupán az egy, illetve fél éves Ösztöndíjat elnyertek listáját közölték (de az már nem volt biztos, hogy az ösztöndíjat elnyertek éltek a kedvező lehetőséggel; lemondásra mindig volt példa), az 1936-ban kiadott Collegium Hungaricum Szövetség zsebkönyvének adatai többször pontatlanok. Igen nehéz tehát az Intézet tagjairól, illetve vendégeiről pontos statisztikát öszszeállítani. Annál is inkább, mivel a kimutatások néha csak arról szólnak, hány két, vagy legalább egy szemeszterre szóló ösztöndíjat biztosítottak az illető tanévben — sokan viszont több alkalommal, akár három-négy éven keresztül kaptak római ösztöndíjat —, gyakran pedig csupán egy-egy ösztöndíjtípust emelnék ki — holott a kiutazók a legkülönbözőbb forrásokból: magyar és olasz állami, törvényhatósági, Budapest székesfővárosi, egyházi, alapítványi, magánszemélyek által fölajánlott ösztöndíjakkal, tanulmányi segéllyel vagy akár önerőből, fizető tagként lehettek az Intézet vendégei. A különböző források öszszevetése alapján azonban így is meglehetősen pontos képet kaphatunk arról, kik, milyen céllal voltak Rómában, mikor használták ki a legtöbben — ez persze jórészt a költségvetési támogatás függvénye volt — az Intézet nyújtotta kiváló lehetőségeket. Mivel annakidején a mai helyzettől némileg eltérően általában egy tanévre, de legalább egy szemeszterre (kivételesen és indokolt esetben néha 3 hónapra) szóltak a külföldi ösztöndíjak, a következőkben többnyire csak az ilyen időtartamú ösztöndíjakat veszem figyelembe. (A rövidebb ideig kint kutató tudósokat vagy hallgatókat általában „vendégeknek", esetleg „vendégtagoknak" tekintették.) Nagy íuánnak az 1934/35. tanévig összeállított adatai szerint az 1924/25-től dolgozó Történeti Intézeti tagok mellett „eddig 205-en járták meg Rómát, közülük 4-en a páviai Collegi Borromeoban találva otthont... A Collegium Hungaricum ösztöndíjasai elsősorban olasz szakos tanárok, azután katolikus teológusok, de legnagyobb számmal művészek voltak, akik mindegyikének újabb munkásságán tapasztalni lehet Róma művészi és kulturális levegőjének termékenyítő hatását."

43 Schneider Márta — az 1923/24. tanévtől az 1941/42-ig megjelent hivatalos tájékoztatók alapján készült — statisztikája alapján ebben az időszakban 542 esetben — ez az összes külföldi magyar ösztöndíjas helyek 21,2%-a volt — adtak ösztöndíjat Olaszországba (igaz — s ezt már én teszem hozzá —- ennek jó egyharmada nem az Intézetbe szólt)/'

4 Saját — a különböző források összehasonlításán alapuló, ahol lehet, az adatokat levéltári források bevonásával ellenőrző — számításaim szerint 1924/25-től 1943/44-ig összesen mintegy 350 esetben biztosítottak, döntő többségében (kb. 90%-ban) két, kisebb hányadában egy szemeszteres ösztöndíjat a Történeti, majd 1928/29-től a Római Magyar Intézetbe. Ezeknek nagy része (mintegy 20%-a) magyar állami ösztöndíj volt. Mivel — ahogy azt az előbbiekben már jeleztem — sokan részesültek több alkalommal ösztöndíjban, a 350-es esetszám természetesen eltér az összes stipendista 270 fő körüli számától. így a Történeti Intézetbe 1924/25-től 1942,/43-ig 78 esetben 64 személy kapott ösztöndíjat, mivel Galla Ferenc négyszer, 14-en — köztük Artner Edgár, Dercsényi Dezső, Ferdinandy Mihály, Genthon István, Huszti József, Kastner Jenő, Kopp Jenő, Pásztor Lajos, Tassy Ferenc és Tóth László — kétszer, 46-an pedig — mint pl. Bogyay Tamás, Fógel József, Gerevich László, Miskolczy István, Moravcsik Gyula, Oroszlán Zoltán, Tamás Lajos, Váczy Péter, Vanyó Tihamér, Várady Imre, Voit Pál is — egyszer jutottak ösztöndíjhoz. (Hogy még tovább bonyolítsam a dolgot: néhányan — az előbbiek közül pl. Miskolczy István és Vanyó Tihamér — a Történeti Intézetben és ezelőtt vagy ezután a Római Magyar Intézetben is ösztöndíjasokként kutattak.) Köztudott az is, hogy a művész-ösztöndíjasok — legalábbis a harmincas évek elejéig kijutottak — többsége egy évnél hosszabb ideig, általában két-három esztendőt tartózkodott Romában (mint a festők közül: Aba-Novák Vilmos, lg