Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Albrechtné Kunszeri Gabriella: Lehetőség a levéltári iratok élettartamának növelésére / 30–33. o.

Kérem, hogy miután az időálló papírra vonatkozó ISO 9706 nemzetközi szabvány előírásainak megfelelő, hazai gyártású író/nyomó papír a kereskedelemben az átlagos áron beszerezhető, szíveskedjék intézkedni, hogy a vezetése alatt álló intézmény a várhatóan levéltárba kerülő iratok céljára ezen speciális követelményeknek megfelelő papírokat használjon (A mellékelt anyagban a vizsgált és jónak bizonyult papírok felsorolása szerepel). A külföldi eredetű papírok között is nagy valószínűséggel van olyan, amely a hivatkozott szabvány szerint időállónak minősül, ezekről azonban a kereskedőtől/gyártótól kell információt kérni. Tájékoztatásul megemlítem, hogy a megőrzésre szánt dokumentumok papíranyagával kapcsolatban már sok országban születtek különböző szintű előírások és javaslatok. Példaként az Egyesült Államokra hivatkozom, ahol az időálló papírok használatáról a Kongresszus hozott törvényt (104 Stat. 912. Public Law 0.01—523-Oct. 12. 1990, A Joint Resolution to Establish a National Policy on Permanent Papers). Hazánkban a kidolgozás alatt lévő levéltári törvény várhatóan ugyancsak tartalmaz majd előírást, vagy javaslatot erre vonatkozóan. A témával kapcsolatban az összeállítást készítő munkatársam további információkkal készséggel áll rendelkezésre. Megértő támogatását remélve tisztelettel üdvözli: Budapest, 1994. december 20. Dr. Lakos János a Magyar Országos Levéltár főigazgatója Az emberiség írott kulturális örökségének fennmaradását az íráshordozó papír élettartama alapvetően meghatározza. A levéltárak és a könyvtárak világán kívül még nem eléggé ismert az a probléma, amely teljes pusztulással fenyegeti a gyűjtemények azon darabjait, amelyeket a múlt század második fele óta gyártott papírra írtak, nyomtattak. A szakemberek attól tartanak, hogy az emberiség több mint egy évszázadot el fog veszíteni kultúrájából. A 60—100 éves kéziratok, nyomtatványok — facsiszolat-tartalmú — papírja sötét sárgásbarna színűvé változott és gyakran annyira törékeny, hogy a lapokból egyetlen behajtástól is darabok törhetnek le. Á facsiszolatot nem tartalmazó papírokon ilyen mértékű, gyors károsodás nem mutatkozik, de 10—20 év után általában ezeken is sárgulás és fizikai gyengülés következik be. A károsodást savak okozzák, amelyek a papírgyártáshoz használt anyagokból és a légkör savas szennyezőanyagaiból jönnek létre a papírban. A savas papírkárosodás ellen megelőző és helyreállító módszerekkel lehet védekezni. A helyreállító módszerek rendkívül költségesek és — a szükségletekhez képest — csak igen kis mennyiségű anyag kezelését teszik lehetővé. A probléma alapvető megoldását jelenti a jövőre nézve, ha a most keletkező iratokhoz, kiadványokhoz savmentes (lúgos jellegű) és a savasodásnak ellenálló, kálciumkarbonát tartalmú papírokat használnak. Az elmúlt évtizedben néhány magyar papírgyár — a világszerte bekövetkezett technológiai változásokat követve — áttért a lúgos jellegű író/nyomó papír gyártására. A változásoknak köszönhetően egyre nő a savmentes papír felhasználása. A használat véletlenszerű, ugyanis a hazai papírgyártók és kereskedők a termékjellemzők között nem említik a savmentességet. A lúgos író/ nyomó papír használatának tudatossá tételével a levéltári, könyvtári anyagok várható élettartama jelentősen meghosszabbítható. Fontos feladat tehát az iratképző szervek és a kiadók felvilágosítása és meggyőzése arról, hogy a megőrzésre szánt dokumentumok papírjának kiválasztásakor annak várható élettar31