Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - KILÁTÓ - Garadnai Zoltán: A vállalati és önkormányzati levéltárosképzés Franciaországban, 1978–1992 / 69–78. o.

való alkalmazkodást, a pragmatizmust és a professzionalizmust. Igyekeztek olyan levéltáros és dokumentalista szakembereket képezni, akik reális és észszerű választ tudnak adni az eléjük kerülő problémákra. Olyan szakemberek képzését határozták el, akik a tanulmányok elvégzése után el is tudnak helyezkedni.

21 A nyolcvanas évek közepére már egy évtizednyi hasznos tapasztalatot lehetett összegezni.

22 A képzés a tíz év alatt folyamatosan fejlődött, formálódott és kapta meg az őt megillető helyet a francia levéltáros-oktatási rendszerben. Nagy súlyt helyeztek az iskolák közötti átjárhatóságra, vagyis arra, hogy Mulhouse-ban azok a hallgatók is valamilyen szintű diplomát szerezhessenek, akik máshol tanultak, és időközben határozták el, hogy a levéltárosi szakmát választják. A francia levéltárosi közvélemény élénk figyelemmel kísérte a mulhousiak tevékenységét. A Francia Levéltári Igazgatóság is aktívan részt vett a tapasztalatok és eredmények összegzésében, a kapcsolat a két intézmény között mindvégig korrekt, de nem viták nélküli volt. Az egyetemnek az eredményeken keresztül kellett bizonyítania a képzés szükségességét. Szerencsére a különböző levéltárak is aktívan bekapcsolódtak a munkába: szakembereket küldtek előadónak, résztvettek a levéltárosi gyakorlatok megszervezésében és lebonyolításában. 1992-re már nyilvánvalóvá vált, hogy a végzett hallgatók megtalálják a helyüket, tudnak állást szerezni, és diplomájukat nem csak Franciaországban, hanem Svájcban és Németországban is minden további nélkül elfogadják. A háromszintű képzés bevezetésével több idő maradt az egyes speciális területek tanulmányozására, a szakdolgozatok megírására.

23 További célok és tervek megfogalmazása 1992-ben A tapasztalatok és az eredmények lehetővé tették, hogy az egyetem 1991-től önálló folyóiratot indítson, a „Revue d'archivistique de 1' Université de HauteAlsace"-t, amelyben közlik a legfrisebb szakdolgozatok eredményeit, valamint a történettudományi és az archivisztikai munkákat. Céljuk, hogy hasznos kiadványt szerkesszenek a levéltáros hallgatók és a szakemberek számára. Fontosnak tartják továbbá, hogy megteremtsék az információáramlás és a kapcsolattartás lehetőségét az egyetem és a szakmai közvélemény között, mert így is biztosítani akarják, hogy az egyetemen tanultak a mindennapi élet követelményeihez alkalmazkodjanak. 1992-ben nyitották meg a szakkönyvtárukat, ahol a levéltárosi szakirodalmat, folyóiratokat, a hallgatók által készített beszámolókat, szakdolgozatokat őrzik. Szintén az 1992-es évtől vezették be, hogy a legjobb tanulmányi eredményt nyújtó hallgatókat Raymond Oberlé-díjjal tüntetik ki.

24 összefoglalva az ismereteinket megállapíthatjuk, hogy Franciaországban az elmúlt, mintegy húsz év alatt sikerült megoldást találni a szakmai közvéleményt foglalkoztató problémákra. Természetesen nem lehet, és nem is szükséges lemásolni gyakorlatukat, de úgy gondolom, egyre nyilvánvalóbb az, hogy minden anyagi és egyéb probléma ellenére is a magyar levéltárosi szakma gyakorlóinak és oktatóinak is szembe kell nézniük változó korunk kihívásaival. Garadnai Zoltán 77