Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

kijelölt telket alkalmatlansága és nem illő volta miatt nem fogadták el, az átadást ténylegesen véghez vinni nem tudtam, ezért újfent, folyó év május 26-án a mondott páter minoriták elhoztak engem a fentiek kivizsgálására; majd miután összehívatott a városi tanács, Gábriel György rendes bíró, majd Gombos Pál, Gábriel Mátyás, Seres Sándor, Szentpéteri János, Barkassy György, Szalay Pál, Balog Ferenc, Sárkány Mihály és Szalay András esküdtek, majd Barkassy András, ezen hely jegyzője, nem kevésbé a többi nemes, majd Bodó György, ezen nemes ríorsod vármegye rendes esküdt jegyzője, s Szepessy István, mindahányan kimentünk a telket kijelölni: a bíró és a szenátus újra kijelölte a rendes országos királyi út mellett a telket, ahol már múlt évben is kimutatták ezen páter minoriták házának folytatásaként a Miskolc mezővárosából Szentpéterre vezető rendes országos királyi úton a kívánt iskola számára a telket, mely most szélességében északról tizenkét öl, délről pedig a korábbi hét öl még további öt öllel megnövelve szintén tizenkét öl, mely növekmény a szomszédos vásárhelyből vétetett, s mely hosszúságában mind keletről, mind délről harmincnyolc öl, s azt kimérték, kihasították, s a királyi kegyes rendelkezések alapján az említett páter minoritáknak a jelenlévő főtisztelendő Szabó István kezéhez, aki a gyakran mondott konventuális minoriták rendfőnöke, és Dudás Ince kezéhez, aki ez időben a miskolci ház főnöke, a Magyar Udvari Királyi Kamara nevében és tekintélyében birtoklásra és használatra kiadtam, melyet alázatosan elfogadtak. Ennek, és a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamara rendelkezésének és végzésének megfelelően előttem az említett mezőváros jogi aktusában előírt módon ezen telket a mondott páter minoritáknak a legfelsőbb kamarai rendelkezések alapján kimutatták, kihasították és az említett atyáknak azt a szükséges tartozékokkal együtt átadták, melyről a szokásos pecséttel és aláírásommal megerősített levelet kiadtam (megküldve a Legfelsőbb Magyar Udvari Királyi Kamarának írt folyó év májusában kelt alázatos jelentésemet, amit az alul írt év július 24-én kelt kegyes rendelkezés követett). 1752. augusztus 1. Eger. Rottenstein Ignác császári és királyi sótárnok, ezen ügyhöz kirendelt biztos."

103 Ezt a döntést a rend már előzőleg jóváhagyta az 1752. június 18—20. közt Miskolcon tartott diffinitoriális gyűlésen, mely a következőképpen szól: „Kijelentjük, hogy ezen tiszteletre méltó diffinitórium a miskolci iskola telkét, mely házunktól keletre esik, tizenkét öl szélességben és harmincnyolc öl hoszszúságban, amit is a magyar kamara jelöl ki, elfogadja és jóváhagyja."

104 Az öt öllel megnagyobbított telken két ház állt. Az egyikben a városi tolmács lakott, s ez volt az úgynevezett városi cédulaház. Ezt a város a saját költségén elhordatta. A másikban egy közember lakott, akit 16 magyar forinttal elégítettek ki.

105 Az új telken Dudás Ince rendfőnök elkezdte az iskolát építeni 1753. június 4-én, amit aztán zsindellyel fedetett be. Utóda, Piros Gellért az iskolát sövénnyel vétette körül, a termekbe kályhát rakatott, padokat, ajtókat, ablakokat készíttetett. Az új iskolát 1753. november 15-én nyitották meg.

106 Maga az iskola két teremből állt, termenként négy ablakkal, s még az előszobában is volt kályha. A rendház felőli oldalon folyosó húzódott az iskola mellett. A rend is támogatta ezt az építkezést. így kapott az imregi rezidencia javára Kapy Ferenc által tett adományából Miskolc.

107 Az iskola húsz év alatt annyira megroggyant, hogy maga a vármegyei alispán, Tercsák Mózes buzdította az akkori házfőnököt, Knáisz Mihályt, hogy a régi helyére építtessen egy új iskolát. Az új iskola építésének kezdetét Bajay Amand 1773. május 24-re tette,

108 de egy káptalani jegyzőkönyvi bejegyzésből kitűnik, hogy miután 1772. március 9-én Tercsák Mózes a vármegyei főépítészszel a minoritáknál volt vacsorán, s az új iskola építési költségeit és terveit át32