Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 3. szám - Barsi János: A minoriták megtelepedése Miskolcon / 17–36. o.

rendházakkal együtt. A megtelepedésüket követő évben, az 1730. szeptember 4-én Nyírbátorban tartott diffinitoriális gyűlésen kijelölték az új miskolci konvent, akkor még rezidencia határait is.

6 A rendház építése A XVI. században szinte észrevétlenül reformátussá vált Miskolcon a minoriták megtelepedése a katolikus restauráció idejére esik. A katolikus hit szemszögéből szinte missziós területnek számító országrészen nem kevés egyházi és politikai küzdelem után vált csak lehetővé a szabadabb, intézményeiben is megjelenő katolikus hitélet. így volt ez Miskolcon is. Csak jelzésképpen említjük, hogy a rend megtelepedésének idején körülbelül húsz katolikus család élt a Miskolctól a birtokjog és nem kis részben a vallás alapján elkülönülő, külön faluként, saját bíró alatt élő, de mégis Miskolc részét képező Mindszenten.

7 Magában a városban öt nemes és négy nem nemes származású katolikus család lakott.

8 Ezek alapján érthető az az ellenállás, amit a protestáns nemesek fejtettek ki a minoriták megtelepedése ellen. A katolikus restauráció szempontjából nagyon fontos volt, hogy III. Károly magyar király az 1723 :LXX. törvénycikkely végrehajtása végett a Helytartótanács kebelén belül felállított egy bizottságot, mely működése során kivizsgálta az egyházi javak, épületek és alapítványok pusztulásának okait, s erről véleménnyel ellátott felterjesztést nyújtott be a Helytartótanácshoz. A fenti törvénycikkely volt a minoriták megtelepedési kérelmének jogi alapja, s a fenti bizottság segítette a minoriták ügyét. A minorita rend később megépített templomának és rendházának helyén ugyanis a középkorban templom állott a boldogságos Szűz tiszteletére szentelve, melyre jó bizonyíték az az 1609. február 2-án kelt jegyzőkönyvi bejegyzés, mely szerint Budai Jánosnak a tanács házhelyet adott a Boldogasszony mellett az Egyház szeren,

9 amit ugyan a törökök leromboltak, de aminek a romjai még 1713-ban is álltak.

10 Erről a templomról Kelemen Didák, a rend akkori rendfőnöke azt állította, hogy az a rend tulajdona volt, s így most is az. Az elmondottakról a következőket írta Kelemen Didák a letelepedésért és a terület megszerzéséért Borsod vármegyének a Helytartótanácshoz való felterjesztés végett benyújtott kérvényében 1725. május 11-én: „Nemes egyetem, legkegyelmesebb patrónus urak. Megértve azt, hogy a legkegyelmesebb császári fenség, legkegyelmesebb urunk apostoli kegyességéből, buzgóságából és királyi tisztségéből, amit ezen Mária országa iránt visel, elrendelte Isten öszszes egyházának, javainak, egykori alapítói kegyes adományainak és az elpusztultak pusztulásának megvizsgálását, amiért is a nemes vármegyéktől a legfelsőbb királyi Helytartótanács kéri felterjeszteni a valós jelentést azzal, hogy, ahogy hinni lehet, az alapítók kegyes szándékainak eleget tehessünk, az elpusztult egyházakat helyre állíthassuk, hovatartozásukat elismertessük, s hogy a helyreállítottakat az eredeti isteni tiszteletre alkalmaztassuk és az alapítók fogadalmát beteljesíthessük. Volt egykor, amint azt romjaiból is láthatjuk, egy elég tágas, a boldogságos Szűznek szentelt egyház ezen Miskolc mezővárosában, mely, amint azt ezen mezőváros kiváltságlevele mondja, szent rendünké volt, de az idők jogtipró zivatalában ezen javadalmunktól megfosztattunk, az alapítók kegyes szándékait megvetéssel illették, sőt ezen megszentelt hely az egyháztól elvétetve a hitetlen zsidók által vásári helyként napjainkban is az istenszülő Szűz tiszteletének megvetésével profanáltatik. Nehogy Isten méltó haragja ezen Mária országa ellen felgerjedjen, kérjük, hogy ezen vármegyéhez benyújtott, a már említett egyházról való kegyes felterjesztendő jelentést és a nekünk kegyesen járó jóváírás iránti kérelmünket említett vármegye felter18