Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Puskáné Árvai Judit: Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig. Kaposvár, 1994 / 99–102. o.

Zsidósors Délkelet-Dunántúlon a XVIII. századtól a holocaustig Kiadja a Somogy Megyei Levéltár. Szerkesztette: Szili Ferenc. Kaposvár, 1994. 320. p. A holocaust 50. évfordulója alkalmából a Bét Ólam Alapítvány és szponzorok támogatásával kiadványt jelentetett meg a Somogy Megyei Levéltár. A kötet az évforduló alkalmából rendezett tudományos emlékülés előadásait tartalmazza, továbbá olyan korábban megjelent tanulmányokat, amelyek a Somogy Megyei Levéltárban a zsidókutatás folyamatosságáról tanúskodnak. Andrássy Antal írása 1984-ben, Szili Ferencé 1988-ban, Bősze Sándoré 1991-ben jelent meg először. A könyv emléket állít a DK-Dunántúlon élő zsidó nemzedékeknek a XVIII. századtól a XX. századig. Bemutatja történelmi szerepüket a gazdasági életben, a kultúrában, valamint együttélésüket a nem zsidó lakossággal. Nagy Pál „Somogy megye zsidósága Mária Terézia korában" címmel írt tanulmányt. A zsidók az 1740-es évektől kezdtek Somogyba települni. Elsőként Marcaliban és Büssüben, majd Tabon, Toponáron, Szilban és Szigetváron hoztak létre közösségeket. Magyarország fejlettebb térségeinek zsidóságához képest a somogyiak falusiasabb és szegényebb csoportokat alkottak. Gazdasági felemelkedésük lehetőségét látták a hamuzsírégetésben, melyet alacsony költségen, kis konkurencia mellett, kedvező nyersanyag-ellátottsággal végezhettek, a külföldi értékesítéskor jelentősebb haszonra tehettek szert. Mária Terézia exporttilalmi rendeletei és a kapcsolódó iparágak fejletlensége miatt túltermelési válságba kerültek és bezárták üzemeiket. Az uradalmak erős konkurenciája kiszorította őket a juhtenyésztésből, a távolsági kereskedelem hasznából pedig a szerb kereskedők vezető szerepe miatt nem részesültek. A megyei közgyűlés 1771. évi statútuma szerint a zsidóság egyetlen szervezeti-igazságszolgáltatási autonómiát alkotott. Elöljáróságuk Marcaliban volt, tisztségviselőiket maguk választották. A nem zsidóktól alapvetően elkülönültek más világképük, erkölcsük, hétköznapi szokásaik miatt is, mely forrása lett a későbbi egymásról alkotott előítéleteiknek. Szilágyi Mihály a Tolna megyei zsidóközösségek XVIII. századi kialakulásáról ír. 1728 és 1735 között elsőként Paks földesura fogadott be zsidókat: a 20 család Morvaországból érkezett. 1778-ban 70 család, a XVIII—

XIX. század fordulóján már 600 fő élt itt. A mezőváros földesurai privilegiális levélben szabták meg a község jogállását. A vallási és bírói ítélkező tevékenységet neves rabbik végezték, akik híveikhez hasonlóan szintén kereskedelemmel foglalkoztak. A Völgység zsidócentruma Bonyhád lett. A Cseh-, Lengyel- és Morvaországból idevándoroltak első rabbija 1746-ban érkezett a községbe. 1786-ban 684 zsidó lakost számláltak az összeírások készítői. Jogképesség szempontjából teljes vagy korlátozott jogúnak ismerték el közösségük tagjait. Vezetőiket a község közvetett adóiból és fogyasztási illetékből fizették. Szili Ferenc tanulmányából a zsidók késő feudalizmuskori somogyi keres99