Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Hudi József: Zalai történeti tanulmányok 1994. Zalai gyűjtemény 35. Zalaegerszeg, 1994 / 95–98. o.

káról a köztudatban élő kép, melyet a liberális ellenzék alakított ki. Az ellenzék megosztására és hatástalanítására törekvő adminisztrátor politikai helyzetjelentései s kritikával kezelendő, megszépítő visszaemlékezései részleteiben idézik fel a reformkor utolsó éveinek meglehetősen bonyolult helyi politikai viszonyait. Molnár András kitűnő bevezetője megkönnyíti a szakszerűen közölt források értelmezését. Sajnáljuk, hogy Festetics emlékiratainak németül közölt részeit a kéziratot átíró Bariska István nem fordította le magyarra — így annak a szűk szakmai körön kívül alig akad majd olvasója. A következő két tanulmány három „magyar alak" emlékezetének ébrentartását szolgálja. Czigány László két keszthelyi gimnáziumi tanárnak, premontrei szerzetesnek forradalmi ténykedését mutatja be a gimnáziumi és a császári katonai törvényszéki iratok segítségével. [Laky Demeter és Sebesy Kálmán a szabadságharcban (1848—1849).] A keszthelyi származású Laky Demeter (1818—1902) és a győri születésű Sebesy Kálmán (1815—1881) nemzetőrtisztként (főhadnagy, ill. százados) vett részt 1848 nyarán a Mura-vidék védelmében, később egy gerillaakcióban, majd visszatért állomáshelyére. A tanítás mellett szónoklataikkal, népfelkelés szervezésével szolgálták a haza ügyét. Néplázítóként 8 évi várböntönre ítélte őket a katonai törvényszék. Josefstadtból amnesztiával szabadultak 1853 októberében. Czigány érdeme, hogy e két jeles szerzetes-tanár működését feltárta és bemutatta. Német nyelvű „bűnlajstromukat" itt sem ártott volna magyarra fordítva is közölni. Vajda Lászlóné Csertán Sándor politikai pályájának áttekintésére vállalkozott [Csertán Sándor, Zala megye kormánybiztosa (1809—1864)]. Csertán Sándort, a „becsületes jellemű szelíd férfiút" (Deák) a családi tradíció predesztinálta közszereplésre. Nagyapja, édesapja is vármegyei tisztviselő volt, mindketten a járási főszolgabíróságig vitték. Csertán Sándor is az ő nyomdokaikon indult: 1834-ben Zala Vármegye másodalügyésze lett, röviddel később azonban — talán anyagi megfontolások vezették — uradalmak ügyészi hivatalában vállalt munkát. A megyei politikai életben 1837-től kezdve kísérhető figyelemmel ténykedése: a vitákban, a szakbizottságokban való aktív részvétellel, majd hírlapi cikkeivel (Pesti Hírlap) szerzett magának tekintélyt. 1848-ban — pályájának csúcsán — Zalaegerszeg országgyűlési képviselőjeként került be az országgyűlésbe. Két alkalommal kapott a kormánytól megbízatást, hogy kormánybiztosi minőségben segítse a honvédelem megszervezését (1848. október 8.— december 20., illetve 1849. május 15—július 24. között). A császári megtorlás áldozataként teljes vagyonát elvesztette, s ráadásul 6 évi várfogságot is ki kellett állnia. Szerencsés helyzetben volt a pályarajz írója, hiszen Csertán leszármazottai (dédunokája) megőrizték iratait, levelezését — a családi levéltár anyagát csak újabb forrásokkal (pl. a haditörvényszék irataival) kellett kiegészíteni. A gazdag forrásanyagra épülő tanulmányból hiányolom a leszármazási táblát. A későfeudális kor gazdaságtörténetét egyetlen tanulmány képviseli. Kerecsényi Edit a Lendva-vidéki népi fazekasság múltjáról közölt értékes adatokat. Közleményét a fennmaradt tárgyi emlékek fotómásolataival egészítette ki. [Adatok az Alsólendva (Lendava) vidéki fazekasság XVIII—

XIX. századi történetéhez.] Átfogó tanulmányra eleve nem vállalkozhatott, mivel a céhek iratai nem maradtak fenn, a tárgyi emlékek is szórványosan kerültek múzeumba, a kézműveshagyományok felkutatását a néprajzkutatás jórészt elmulasztotta. Maradtak a levéltári források (főként a megyei dikális összeírások), melyek lehetővé tették a szlovén és magyar falvak, mezővárosok fazekasiparának bemutatását és jellemzését. A bemutatást a szerző a herceg Esterházy-uradalom te97