Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - MÉRLEG - Gergely Jenő: Beke Margit: A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzőkönyvei 1919–1944 között. München, Budapest, 1992 / 89–94. o.

Kétségtelen, hogy 1918-ig ez volt a bevett szokás (beleértve azt is, hogy technikailag addig is az irodaigazgató jegyezte az elhangzottakat). Az is tény, hogy az 1920—1927 között kinyomtatott jegyzőkönyvekből nem derül ki, hogy ki vezeti a jegyzőkönyvet. Ugyanis az elnök csak a hitelesítésre kér fel két tagot, akiknek aláírása az övével együtt található a végén. De nyilvánvaló, hogy 1919. augusztus 22-től nem a legfiatalabb püspök vezette a jegyzőkönyveket formálisan sem, hanem a prímási irodaigazgató. Ugyanis az 1923. március 20-i konferencia elnöki előterjesztései között Serédi „felteszi a kérdést, vájjon a püspöki kar saját kebeléből kíván-e jegyzőt kiküldeni, avagy a legutóbbi évek szokásához híven (kiemelés tőlem — GJ) a hercegprímási iroda egyik papja vezesse a jegyzőkönyvet. A püspöki kar az utóbbit kívánja. A hercegprímás erre megbízza a mai gyűlés jegyzőkönyvének vezetésével dr. Drahos János irodaigazgatót." (I. 210. p.) Ettől kezdve a nyomtatott, hivatalos jegyzőkönyvön is az irodaigazgató szerepel jegyzőkönyvvezetőként. Ez egyértelművé teszi, hogy a jegyzőkönyveket korábban is a szokás szerint Csernoch kedvelt papja, Lépőid Antal, majd Drahos irodaigazgató vezette, és ez így maradt a jövőben is. (Egyébként egyszerűen lehet tisztázni: meg kell nézni az eredeti jegyzőkönyvet.) A konferencia előkészítésével is az irodaigazgatót bízták meg. Térjünk rá ezek után a jegyzőkönyvek közlésére. Amint Beké Margit bevezető tanulmányából is kitűnik, 1892-től 1944-ig a püspöki kar konferenciáiról felvett hivatalos, hitelesített jegyzőkönyvek az aula megbízásából és a püspöki kar közös pénztárának költségén az esztergomi Buzárovits cégnél kerültek nyomdai úton sokszorosításra, annyi példányban, amennyire az illetékeseknek szükségük volt, de nem könyvárusi terjesztés céljából. (A példányszám, illetve a folyamat a háttéranyagból jól rekonstruálható.) A forrásközlő számára tehát e

gy, a tanácskozáson gyorsírói vagy más módszerrel felvett jegyzőkönyv gépbe írt, és az illetékes jegyzőkönyvvezető — a prímási irodaigazgató — által megszerkesztett, a hitelesítők által jóváhagyott, végül a nyomdai korrektúrát is gondosan elvégző hivatalnokok munkája után, sorrendbe összegyűjtött, és a legtöbb őrzési helyen szépen kötetbe kötött jegyzőkönyvek álltak rendelkezésére. Kérdés tehát, hogy az új rányomtatásban mi tekintendő a szerkesztői, mármint a tudományos kutatást és szerkesztést, kontrollt igénylő ténykedésnek.'

1 Akkor, amikor a szerkesztő — a kiadó ökonomikus szempontja okán — egyetlen jegyzettel, megjegyzéssel sem illeti a szöveget. Még a szövegszerkesztési gépelés sem okozhatott különösebb gondot, hiszen a tördelés híven követi az eredeti nyomdai formát. A jegyzetapparátus elmaradásának lehetnek objektív okai, de Beké Margit eddigi kitűnő forrásközleményei ezzel éppen ellentétes eljárást mutatnak. A szerző a jegyzőkönyvek közzétételét az 1919. január 28-i jegyzőkönyvvel indítja. Lehet, hogy ez szigorú ragaszkodás az 1919—1944 közötti időpontokhoz, de sem köztörténetileg, sem az egyháztörténetet tekintve nem indokolt. Ugyanis az egyház alapvetően új helyzetbe 1918 őszén került, a Monarchia és a történelmi Magyarország összeomlásával, a polgári demokratikus forradalommal; vagy ha más cezúrát keresünk, akkor 1919 augusztusától. 1919. január azonban semmiképpen nem indokolt szakaszhatár. Tehát vagy az 1918. november 20-i konferencia jegyzőkönyvével lett volna célszerű kezdenie, s így felölelte volna az 1918—19-es válságos időszakot is, vagy az 1919. augusztus 22-iki jegyzőkönyvvel, amely egy új korszak nyitánya az egyház életében is. Ennyi összhang keresése a köztörténet és az egyháztörténet forrásai között talán nem tűnik erőszakolt igénynek. A bevezető tanulmányban a szerző jelezte, hogy a korszakban a jegyzőkönyvek nyomtatásban kerültek vissza a tagokhoz. Valóban így is volt ez, egy kivétellel: az 1919. augusztus 22-i konferencia jegyzőkönyvét (amelyen mind91