Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - KILÁTÓ - Kovách Géza: A Szilágy vármegyei levéltárak kalandos útja a II. világháború után / 82–88. o.

rinti temetési jegyzőkönyvei,

11 valamint az anyaszentegyház levelezési és közgyűlési anyaga. — A római katolikus egyház irattára 16 köteget tett ki. Az anyakönyveket 1744-től kezdve vezették. 4. Ugyancsak 1949—1950-ben került sor a különböző céhek és ipartársulatok levéltári anyagának felkutatására. Amíg azonban a megyei, a városi és az egyházi levéltárak, ha nem is rendezetten, de mégis használható állapotban egy helyen voltak, addig a céhek és ipartársulatok egykori levéltári anyaga részben már 1949 előtt megsemmisült, vagy magánszemélyek, főleg mesteremberek tulajdonát képezte. A még meglévő céhes dokumentumok felkutatása, megmentése és biztonságba helyezése azonban számos nehézségbe ütközött. Egyrészt az idő tájt semmilyen intézmény nem létezett, amelyiknek a fellelteket átadhattuk volna, másrészt a hagyományőrző öreg mesterek is ragaszkodtak hozzájuk. A dolgok megértése végett menjünk kicsit vissza a múltba. 1872-ben, a céhek megszüntetésekor Zilahon 9 céh működött, mégpedig a csizmadiák, tímárok, gubások, szűcsök, fazekasok, mészárosok, szabók, lakatosok-asztalosok és a kovácsok-kerékgyártók céhe. A céhek taglétszáma egy 1858-as kimutatás szerint a következő: — csizmadia 256 — tímár 114 — gubás 122 — szűcs-szíjgyártó 53 — fazekas 47 — mészáros 41 — szabó 35 — lakatos-asztalos 12 — kovács-kerékgyártó 9 Ezekhez adandó még mint céhenkívüli: 65 pék, 13 perecsütő, 8 kalapos, 10 cigánykovács, 3 festő, 3 fésűs, 2 pipás, 2 női szabó, 2 kárpitos, 2 szappanfőző, valamint 1—1 bádogos, takács, rézműves, kötélverő, faesztergályos, könyvkötő, ács, üveges, enyvfőző, puskamíves, kövező s néhány vízimolnár.

12 1873-ban a céhek megszüntetése után megalakultak az ipartársulatok, melyek azonban megőrizték a régi céhes hagyományokat: a céhládát, az évi rendes tisztújító gyűléseket, a legények társaságát, s tovább vezették a jegyzőkönyveket is. A háború, nem kevésbé a kisipar válsága következtében idővel az ipartársulatok jó része feloszlott, olyannyira, hogy 1949-ben egyedül a tímárok és csizmadiák egyesült ipartársulata maradt fenn, némi közvagyonnal, többek között a csizmadia-színnel, ahol áruraktározást és időközönkénti árusítást biztosítottak a tagoknak. A kisipar szövetkezesítése után egyedül a bőrszakma maradt önálló, míg a többi szakma vagy teljesen eltűnt, vagy beolvadt az általános városi kisipari szövetkezetbe. Nem soroljuk ide a fafeldolgozás szakmáját, mely az állami és magán megrendeléseknek köszönhetően gyáriparrá nőtte ki magát. A felsorolt körülmények következtében a céhek, illetve az ipartársulatok levéltárainak felkutatása nem bizonyult könnyű feladatnak. Bebizonyosodott, hogy a legrégibb zilahi céh, a szűcsöké, — első okleveles említése 1511-ből származik

13 —, levéltára már a század elején megsemmisült. Ugyanez lett a sorsa a szabók anyagának is. A mészáros céh 1588-ból származtatja létét.

14 Ennek céhládáját, statútumát, jegyzőkönyveit a Máthé család őrizte 1947-ig, aztán ez is megsemmisült, s jelenleg a zilahi múzeum tulajdonában mindössze a privilégium XVIII. századi másolata s egy XIX. század eleji jegyzőkönyv található. Az egyesült csizmadia-tímár ipartársulat megőrizte az egykori két céh 86