Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - KILÁTÓ - Kovách Géza: A Szilágy vármegyei levéltárak kalandos útja a II. világháború után / 82–88. o.

Zilah város levéltárának középkori részlege a következőket tartalmazza: Az első kötegben 45 különböző adománylevél található 1370-től 1780-ig. A legelső Zilahra vonatkozó oklevelet 1370-ben Nagy Lajos adta ki, amelyben évente egyszer, Margit napkor, vásártartási jogot biztosít a helységnek.

6 A következő oklevél 1387-ből való, melyben Imre erdélyi püspök megerősíti Zilah azon jogait, melyet a korábbi püspököktől nyert.

7 Hasonló tartalmú Miklós püspök 1401-ben keltezett oklevele, melyet 1435-ben Zsigmond is megerősített.

8 E nagyobb formátumú oklevélnek a pecsétje is félig-meddig megmaradt. Mátyás idejéből három adománylevelet őrzött meg a város. Az első 1472ből származik, amelyben a király elismeri Gábor erdélyi püspök bíráskodási jogát. A második, egy 1473-ban Budán kiállított oklevél, biztosítja a mezőváros évi három vásártartási jogát, mégpedig Pál, Fülöp és Jakab napkor. A közepes formátumú pergamenre írt oklevél pecsétje megsemmisült.

9 Végezetül egy 1476. április 17-én, Budán kiadott oklevélben Gábor erdélyi püspök biztosítja a mezővárost korábban nyert jogai felől. II. Ulászló korából hat oklevél maradt fenn. Az elsőt Budán 1493. február 12-én adta ki a király, melyben újból megerősíti a mezőváros Mátyástól nyert vásártartási jogát. Az 1494-ben, 1496-ban és 1505-ben kiadott adománylevelekben a mezőváros már pallosjogot is nyert. Két másik XVI. század elején keltezett oklevél úgyszintén a mezőváros különböző jogaira vonatkozik. II. Lajos 1519-ben kiadott oklevele pedig kivonja a várost egyéb hatóságok bíráskodása alól. Zápolya uralkodásának idejéből 5 különböző oklevél rendelkezik a város jogairól, többek között a vámmentességről. Az erdélyi fejedelemség korából 13 oklevél maradt fenn. Ezek közül említést érdemel Báthory István 1571. július 31-én kelt oklevele, mely szabályozza a városi vezetőség választását, továbbá Bethlen Gábor 1614. március 4-én Medgyesen keltezett oklevele, valamint I. Rákóczi György 1637. augusztus 27-én Gyulafehérvárt keltezett levele, melyek úgyszintén a mezőváros különböző előjogai felől intézkednek. Hét oklevél származik I. Lipót és Mária Terézia uralkodásának idejéből. A zilahi városi levéltár régi anyagának második kötege 40 különböző iratot tartalmaz, jobbára a XVII. század utolsó negyedéből és a XVIII. század első feléből. A köteg tartalmára nézve vegyes: panaszlevelek, kérelmek, szerződések. Közülük figyelmet érdemel a mezőváros néhány panaszlevele bizonyos korábbi előjogok végett: az első 1672. október 12-én kelt, a második 1701. május 11-én, egy harmadik egyenesen az uralkodóhoz címzett 1719-ből, ezt követően 1748-ból és 1749-ből való két újabb panaszlevél a szebeni főkormányszékhez. Várostörténeti szempontból figyelemre méltó az a két egyezség, amelyet 1713. március 22-én, majd megújítva 1715. július 12-én a városban élő nemesek és polgárok kötöttek. Ezzel pontot tettek a mintegy 100 éves villongásra, amely a két társadalmi csoport között folyt, és oka a nemesség elzárkózása volt a városi közterhek viselése elől. A konfliktus 1701-ben véres összeütközésbe torkollott. A nemesség a hadadi várban keresett menedéket, és arra készült, hogy a polgárok házait lerombolja. A különböző számlák s egyéb iratok arról tanúskodnak, hogy a városka ekkor már számottevő közföldekkel és a regálé jogokból eredő jövedelemmel rendelkezett, és a kézművesek száma is folyamatosan nőtt. A két tábor közötti villongás végeredményben a városi autoritás győzelmével ért véget, és 1737. június 14-én végleges egyezségben, az úgynevezett „Harmonális •Contractusban" a nemesség alávetette magát a városi tanács határozatainak, s vállalta a közterhek viselését. Cserében a tisztségek felét a ne84