Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 1. szám - Molnár András: "A kormányt hatalmának visszaélésével vádolom!": Batthyány Lajos gróf az 1839/40-es országgyűlésen / 3–22. o.
ságtoknak is, úgy mint nekünk a szabadság legdrágább, s a szolgaság legelviselhetetlenebb, ha méltóságtoknak úgy, mint nekünk, politicus jogaik nem szentebbek politicus kötelességüknél, ha méltóságtoknak, mint nekünk a nemzet egyessége és jóléte most inkább mint máskor synonymumok, és ha ennek következtében végkép velünk kezetfognak abban, hogy: „salus Patriae suprema lex esto" [a haza üdve legyen a legfőbb törvény]. 74 Nem véletlen, hogy Batthyánynak éppen e felszólalása után jelentették a titkosrendőrök, miszerint a vitában Batthyány Lajos gróf beszéde volt a legjelentősebb, ö eddigi következetességével, változatlan jellemével, valamint vagyonával és családja rangjával messze felülmúlja Széchenyi István grófot, és így a haza jövendőjét a legszebb reményekre jogosítja fel. 75 Batthyány maga is kiemelkedő jelentőségűnek tartotta e beszédét. Ezt látszik alátámasztani egy másik titkosrendőri jelentés, amely szerint az április 22-i szólásszabadsági vita jegyzőkönyvéből — tulajdonképpen a főrendi napló aznapi részéből — a hivatalos mennyiségen felül Batthyány (a saját ill. a főrendi ellenzék céljaira) még több száz levonatot rendelt Schmidt könyvnyomtatótól. 76 Ismeretes, hogy a szólásszabadsági ügyek „megoldása" nem a Batthyány által kívánt módon történt. Az uralkodó •— a nádor közbenjárására — 1840. április 29-én kegyelmi leiratot bocsátott ki. Noha a leirat egészének tényleges kihirdetésére nem került sor, annak csak a lényegét adta elő szóban a nádor, mégiscsak kitudódott, hogy a politikai foglyok nem az ellenük folytatott eljárás törvénytelenségének elismerése miatt, hanem kegyelem útján szabadulnak ki. A kegyelmi leirat előkészítésében tevékeny részt vállaló Deák Ferenc Batthyánynak az amnesztiával kapcsolatos ismert, elutasító álláspontjára célzott amikor április 30-án többek közt ezt mondta Széchenyinek: „Félek Baloghtól, Somsichtul, de kivált Batthyány Lajostól, ... mert kivált ezen utolsó tán agitálni fog." 77 Amikor a május 1-jei vegyes ülésen a nádor kihirdette a politikai foglyok szabadon bocsátásáról, illetve a perek megszüntetéséről szóló királyi határozatot, nyíltan ugyan senki sem tiltakozott az eljárás ellen, a titkosrendőri jelentések szerint azonban többen — így Batthyány Lajos is — erősen zúgolódtak, nem csupán a leirat tartalma, hanem a kihirdetés módja ellen is. Wesselényiről szólva Batthyány egyenesen kijelentette: „nincs szüksége amnesztiára"! 78 Miközben az országgyűlés végeztével az ellenzék legnagyobb része eufórikus hangulatban ünnepelte a nemzet és az uralkodó „kibékülését", Batthyány állítólag „dühtől elborult kedéllyel hagyta el" a diétát. Ez, ha az országgyűlés „kézzelfogható" eredményeit nézzük, részben érthető is. Nem tudunk róla, hogy Batthyánynak bármilyen szerepe lett volna a legfontosabb reformtörvények, így az önkéntes örökváltság, a váltótörvény, a szabad gyáralapítás, a csődeljárás szabályozása vagy éppen a zsidók szabad kereskedelmi jogának elfogadtatásában, ráadásul a szólásszabadság kérdése sem az általa elképzelt módon nyert megoldást. Batthyány mégis, mindezek ellenére, számos részeredményt tudhatott magáénak. Ahhoz képest, hogy az országgyűlés kezdetén még szinte teljesen ismeretlen volt, a diéta végeztével a császári titkosrendőrség már így jellemezte: „figyelembe véve nevét, gazdagságát, csillogó tehetségét és olvasottságát, a mostani 1839/40-es országgyűlés legfontosabb és legbefolyásosabb ellenzékijének tarthatjuk. [...] ö volt a főrendi ellenzék lelke, de ugyanakkor a rendi ellenzékre is jelentős befolyást gyakorolt." 71 * A jellemzésben persze van némi túlzás. Az ellenzék legfontosabb — és az egész országgyűlés legmeghatározóbb — egyénisége ugyan nem Batthyány, hanem Deák Ferenc volt, az azonban tagadhatatlan, hogy Batthyány erős kézzel és roppant céltudatosan igyekezett összefogni a felsőtábla fiatal ellenzékét. Ez olyannyira sikerült, hogy a mágnásellenzék esetenként erősebb pártegységet 18
