Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.

leritétek egy-két kiderített alkalommal a tettlegességig fajultak, s nem csak a tisztek körében. Kassán a már kétszer elzárt Dusseaux tizedes felbujtására Vathier őrmester fadarabra erősített ollópengével szúrta le Trevache lovassági altisztet.

38 Szegeden Lefévre alezredes és Liebert alhadnagy párbajozott, súlyos sérüléseket okozva egymásnak.

39 Az ottani parancsnokság ezért törekedett arra, hogy a jó szándékú tiszteket szigorú büntetés terhe mellett óvja azoktól, „.. .die theüs Banditen und Mörders waren, und auch mehrere sollen noch unter KÖnigs Regierungs Zeitten schon untern Galgen gewesen seyn".

i9 Valószínűleg a felgyülemlett energiák levezetésére engedte meg a Haditanács, hogy Győrben az ottani közfoglyok vívóleckékkel múlassák idejüket. Természetesen ezt csak botokkal tehették, s közben is ügyeltek arra, hogy kihágásra ne kerüljön sor.

41 Bár utalás nincs rá, lehetséges, hogy a foglyok más helyszíneken is művelhették az egyébként orvosilag is ajánlott testgyakorlásnak e módját. A forradalmi megemlékezések sorában a legjelentősebbnek az 1794. augusztus 10-én, az Újépületben lezajlott megmozdulás bizonyult. A francia tisztek feleségeikkel együtt napközben jelvényekkel és szabadságfákkal ünnepélyes külsőségek közepette felvonultak az udvaron, majd szétoszlatásuk után este gyertyás demonstrációt tartottak.

42 A szökés, mint a legsúlyosabb fegyelemsértés, a magyarországi internálási helyszíneken csak egyetlen bizonyított alkalommal fordult elő, akkor is a kevésbé jelentős Lipótváron, s a szökevény őrvezetőt nemsokára elfogták.

43 Szökésgyanús eset, de inkább a csínyek kategóriájába tartozik négy francia tiszt tette, akik az Újépületből a Margit-szigetre „távoztak", s teljes nyilvánosságban ott töltötték a napot/

1

'

1 Ugyancsak az "Újépületből lépett meg városnézési szándékkal egy főkirurgus, de másnapi visszahozatala után az előzőekhez hasonlóan 14 napi vasas elzárással és a fogdíj levonásával büntették.

45 Fontosnak számító foglyok — őket általában államfoglyoknak minősítették — természetesen útközben és rabságuk helyszínén is kiemelt felügyeletnek „örvendhettek", mint a pesti tábori kórházban külön szobában őrzött s kicserélésekor is különleges biztonsági intézkedések között hazaszállított népjóléti biztos Garnerin, a Munkácson tartott Charles du Bőst, vagy az Olmützben elzárt Lafayette, akinek szökési kísérlete ideges iratváltást eredményezett.

46 A közelebbről be nem mutatott Gerint Munkácson feltűnés nélkül szemmel kellett tartani, hiszen Wallis értesülései szerint nevezett igen veszélyes ember volt, aki korábban jakobinusként exponálta magát: „...nach gemachten Nachjorschung in den Jahren 1789. und 1792. eine Hauptrolle bey den Aufwiglern und Klubisten gespielet habén soll".

i7 Ellentétben a már végleges helyeikre szállított foglyok sikertelenségre ítélt kísérleteivel, komoly próbálkozásokra derült fény Magyarországra kísérésük közben. A legjelentősebb ezek közül négy francia tiszt 1794. augusztus 9-i vállalkozása, őket csak tíz nappal később fogták el, nem messze a svájci határtól.

48 A nagyobb publicitást kapott kudarcok mellett egy közelebbről nem említett, de sikeres szökés, hat fogoly tiszt „öncseréje" (selbst Ranconirung, ahogy eufemisztikusan a császári-királyi katonák túloldalról véghezvitt szökéseit említi Wallis), majd híradása a magyarországi állapotokról, igencsak megterhelte a hadviselők fogoly-diplomáciáj át.

49 Hasonlóképpen erőteljes rosszallást és ultimátumot eredményezett francia részről az emigráns Condé-csapattest toborzóinak egyébként kudarcba fulladt s császári-királyi részről is csak megtűrt magyarországi akciója, akik az itteni foglyokból kívánták kiegészíteni a nevezett alakulatot.

50 Mindezek a hadifogolykérdést végsősoron csak „színező" nehézségek természetesen nem akadályozhatták meg a nagy valószínűséggel a porosz kiugrás 45