Levéltári Szemle, 45. (1995)
Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Lenkefi Ferenc: Francia hadifoglyok Magyarországon, 1793–1795 / 35–49. o.
LENKEFI FERENC Francia hadifoglyok Magyarországon 1793—1795 A köztudatba kevéssé került be a tény, hogy a Franciaország elleni első koalíciós háború (1792—1797) első szakaszában, a forradalmi háborúk 1795-ig tartó időszakában, a magyar korona országainak területére hadifogolyként mintegy 11—13 ezer francia altisztet és közlegényt, valamint az ezret is meghaladó számú tisztet szállítottak. E folyamatot próbáltam — későbbi kiterjesztési szándékkal — feldolgozni, s jelen tanulmány szűkre szabott keretei között — gyakran csupán jelzésszerűen — összefoglalni. 1 Elöljáróban megjegyzendő, hogy az ellenségeskedések csak 1793 közepére jutottak abba a stádiumba, hogy nagy létszámú, kölcsönös fogoly ejtésekről beszélhessünk. Az akkoriban bevett, pozíciókereső harcászati elveknek megfelelően a foglyok zömét az aktuális hadműveleti vonal várainak meghódoltatása nyomán ejtették (Condé, Valenciennes, Le Quesnoy, Fort Louis), s csak kisebb részben szereztek nyílt ütközetek (Avesnes, a Weissenburg—Lauterburg vonal, Maubeuge és Bouchain, Beaumont, Landrécies, Charleroi) és dezertálások során. 1. A fogolyszállítások Wallis altábornagy, az Udvari Haditanács ügyvezető elnöke először 1793. július 22-én tájékoztatta Barco lovassági tábornokot, a magyarországi (budai) Főhadparancsnokság (General Commando) Coburg tábornagyot helyettesítő vezetőjét a Condé erődjének július 10-i elestét követő első jelentős fogolyszállítmányok megindulásáról. Az eredeti elképzelések szerint a franciákat a csehországi Eger (Cheb) várába szállították volna, de a császár akaratának megfelelően a Haditanács szlavóniai, bánáti és magyarországi elhelyezésüket szorgalmazta. 2 Barco mint közvetítő, felvette a kapcsolatot többek között a szlavóniai és a bánáti testvérszervei parancsnokaival, a Péterváradon székelő Geneyne és a Temesváron működő Soro altábornagyokkal. Az állandó koncepció-módosulások és alkuk jegyében folyó kiterjedt iratváltások részletezésére nincs tér, elég arra utalni, hogy 1793 késő őszére beszélhetünk nagyjából kikristályosodott elhelyezési helyszínekről és létszámokról. Barco, a budai vezénylő, november 28-án tájékoztatta Wallist az akkor éppen aktuális elhelyezési és őrzési (utóbbi a tárgyalt időszak folyamán kis, módosításokkal érvényben maradt, ezért érdemes ezt is közreadni) tervezetről, miszerint Magyarországon Pozsonyban, a vízi kaszárnyában (Wassercasserne) 35
