Levéltári Szemle, 45. (1995)

Levéltári Szemle, 45. (1995) 2. szám - Ódor Imre: A "hivatali elit" Baranya vármegyében, 1711–1813 / 21–34. o.

1791-ben pedig a megye követeként részt vett az országgyűlésen. 1791-ben Jeszenszky Emánuel is helyet foglalhatott a táblabírák sorában. Az 1794. évi tisztújításon Emánuel neve első-, Antal neve pedig másodalispánként merült fel, de egyiküknek sem sikerült a megye első tisztségét elnyernie. Jeszenszky Emánuel 1799-ben mondott le főadószedői posztjáról, a táblabírói rangjukat azonban mindketten még az 1800-as évek elején is viselték. Emánuel fiával, Jeszenszky Imrével — 1809-ben a megye inszurgenseinek hadnagya — 1813ban, mint megyei főszolgabíróval találkozhatunk. Baranya megyének a dunántúli megyék viszonylatában is, igen kis számú (alig tucatnyi) és kondícióját tekintve gyenge középbirtokos nemessége volt időszakunkban. A baranyai köznemesség birtokos családjai szinte kivétel nélkül kénytelenek voltak hivatalt vállalni, s tagjainak jelentős része e szolgálatból kényszerült megélni, míg mások a tradicionális papi és katonai pályán kerestek boldogulást. E családok birtokosi státusa ennek ellenére helyet biztosított számukra a „vármegyei elitben", melyet a megye tisztikarában betöltött mindenkori helyük egyértelműen bizonyít. Rajtuk kívül a Pécsett lakó és a hivatali pályára specializálódott armalista családok képviselői képezték a vármegye tisztségviselőinek élcsapatát és — főként — derékhadát. JEGYZETEK Rövidítések: BML = Baranya Megyei Levéltár jkv. = jegyzőkönyv kgy. = közgyűlés PBMEÉ = Pécs—Baranyai Múzeum Egyesület Értesítője TGY = Tisztújító Gyűlés 1 A megyeszervezet, így a tisztségviselők vizsgálatához is alapvető ifj. Palugyay Imre: Megye-rendszer hajdan és most c. munkája (1—4. k. Pest, 1844.), ennek különösen 2. kötete („Megyei hivatalok"). A megyei archontológiai kutatás szempontjából is irányadó modern összefoglalások: Fallenbüchl Zoltán: Archontológia. In: A történelem segédtudományai (szerk.: Kállay István). Bp. 1986. 124—139. és Havassy Péter: A magyar világi archontológiáról. Historiográfiai, bibliográfiai áttekintés. Levéltári Szemle, 1987. 2. sz. 27—46. A megyei tisztikarok vizsgálatának újabb, igényes kísérletei: Hudi József: A Veszprém megyei politikai elit a 18—19. században. In: Rendi társadalom—polgári társadalom. (Társadalomtörténeti módszerek és forrástípusok.) (Szerk.: Á. Varga László.) Salgótarján, 1987. 99—109. továbbá Dominkovits Péter: Hivatalviselő nemesek, hivatali pályák Győr vármegye tisztikarában 1816—1848. Levéltári Szemle, 1991/1. 3—18. 2 Lásd a Baranya vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben található tisztújító gyűlések („tisztújító székek") jegyzőkönyveit. (A továbbiakban BML Kgy. jkv. TGY. 1713—1813.) 3 Ez utóbbi elsősorban az egyházi — esetünkben a Pécs-belvárosi plébánia — anyakönyveiből követhető nyomon. 4 A kérdéskör általános megközelítésében meghatározó munka, Ember Győző: Az. újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. — A szomszédos megyék vizsgálati tapasztalatai közül elsősorban Horváth Árpád: Megyei önkormányzati szervezet Tolna megyében a XVIII. század első évtizedeiben (1703—1740). In: Tanulmányok Tolna megye történetéből. V. (Szerk.: K. Balogh János). Szekszárd, 1974. 124—182. tolnai feldolgozására támaszkodhattunk. Somogy vonatkozásában: Kanyar József: Somogy megye közgyűlése a hódoltság idején és a felszabadító harcok utáni első évtizedekben (1658—1718). In: Somogy Megye Múltjából. (Szerk.: Kanyar József). Kaposvár, 1986. 87—110; továbbá: Tóth Péter: Somogy vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei (1658—1718). In: Somogy Megye Múltjából. Kaposvár, 1990. 15—66. 30